Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

hetőség azonban kevés gazdaságot érintett. Elvben sokkal fontosabbak lehettek volna az értékesítési szövetkezetek, vagy állami begyűjtő központok, amire csak rövid életű példákat lehet felhozni, mint a tej begyűjtő szövetkezet, Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy a 19. század gazdasági csereakciói, eladások, vásárlások szinte kizárólagosan csak a vásárokra korlátozódtak, míg a 20. század ilyen jellegű akciói már elsősorban helyben vagy piacon, s csak kis mértékben a vásárban bonyolódnak. Erre az időre válik általánossá a pénzgazdálkodás. Ugyanakkor a termesztett növényekhez, és tenyésztett állatokhoz képest, igen kicsi az az arányszám, amely részt vesz az árutermelésben, s nemcsak belső fogyasztásban marad. Az árutermelés továbbra is kevés racionális elemet tartalmaz, esetleges marad, főleg gabonára korlátozódik, és kisebb mértékben a marhatenyésztésre. A parasztok gazdasága változatlanul biztonsági termelésre törekszik, még ott is, ahol a háztartás gazdaságon kívüli pénzforrással is számolhat.

7 7 Az alábbiakban, mintegy mellékletként, néhány termék árát közlöm, a rendelkezésemre álló adatok közül, hogy ezzel az árviszonyítási rendszerrel is jobban jellemezhessem a termelést, kereskedelmet, pénzgazdálkodást. A lista élén természetesen a különböző termelési ágakba tartozó földek ára szerepel, hiszen minden gazdaság legfőbb célja, s pénzgyűjtésének értelme a földvásárlás. "• •' 135