Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

30. kép. Disznóperzselés szalmával, Abod ugyanis a nyájjal járt a disznó. A jobbára legelőkön felnövő disznó lassabban növekszik, s nem hízik a nyájon. Ez az oka, hogy a kétéves disznók a hizlalás után, vágás előtt is alig érik el a 2 mázsát. A kukorica igen gyenge terméseredményei, s még mindig kis vetésterülete miatt a hizlalás során hamar elfogy, alig tart ki néhány hétig. A disznók nemcsak a hizlaláskor, hanem év közben is kapnak kukoricát, így igazán keveset lehet velük feletetni a télen. A 30-as évekig ezen a területen nem ismerik a moslékot. Csak ettől kezdve daráltatják a disznók részére a terményeket, s a darát keverik vízzel, krumplival. Ezeddig egyetlen darafélét, a búza és a rozs őrlése után maradó korpát etették fel krumplival keverve, vízzel hígítva. A többi gabona darálásával azonban tovább gyorsítható a hízás. Gondos disznóólak épülnek a paraszt-ácsok munkái nyomán, immár hídlással, külön hizlalóval. Mindezek ellenére azt kell mondani, hogy a disznótartás vált a legkevésbé belterjessé. A hosszú, legelőre járó, a rövid, hizlaló időszak mindenképpen ezt mutatja; nemcsak a tenyészidő hosszú, hanem a szaporítás is lassú. A mangalica nem fial többet 4—6 malacnál. Az anyakoca sokáig kijárt a nyájjal, sőt, gyakran kint fialt a legelőn, az erdőn. A parasztoknak nem okozott gon122