Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

lesz —, az összes robotköteles napoké, valamint terményjáradékoké nem. A földművelő háztartások száma tehát növekszik, a jobbágyminőségűeké pedig nem, vagy csak kevéssé. A későbbi összeírások csak a jobbágyként adózó családokra nyújtanak megbízható adatokat. Ez a tény tovább bonyolítja a helyzetet, különösen ott, ahol a 18—19. század fordulóján még nagy erdőterületeket irtanak ki, és fognak művelés alá. Az sem közömbös, hogy az úrbérrendezésig használt irtásoknak hányad részét hagyták meg irtásjellegű földnek, vagy használták a földesúrral közösen, mint legelőt. Megint nem mindegy a majorsági kezelésű földek aránya s az, hogy az erdők hány tulajdonos között oszlanak meg stb., hiszen a jobbágyfelszabadítás részint ezek függvényében nyithat perspektívát a parasztok előtt. Az úrbérrendezés számos társadalmi kategóriát verifikál, kötelezettségeket, de ugyanakkor használati jogokat is rögzít. Elsősorban a jobbágyokra tekint, s őket osztja immár nehezen módosítható rétegekre: házhelyük, igás jószágaik, szántóföldjük arányában, a besorolás pedig a helyi szokásoktól függően megfelelő nagyságú telekbe történik. A zsellérek megkülönböztetnek házas és hazátlanra. Éppen e rétegek életmódjáról, anyagi helyzetéről tudni a legkevesebbet. Majd példák szerepelnek, melyből kitűnnek a földművelő, házicseléd, szolga, állandó napszámos alakjai. Ezek a szegényebb rétegek számban egyre gyarapszanak, az apró telkeket csak egy-egy fiú örökölheti már — hisz a földesúr elejét veszi a további telekosztódásnak —, s a többiek arra várnak, hogy földhöz jussanak. Irtásföldek, legelőfeltörések, eladogatott erdők, majorsági szántóparcellák gyarapítják majd az apró birtokokat. Az úrbérrendezés 1770-es keltezésű iratait, Debreczenyi Bárány Péter 1817-es borsodi statisztikáját, az első magyarországi népszámlálás (1784—87) táblázatát, az 1828-as úrbéri összeírás lapjait és Fényes Elek 185l-es statisztikáját — néhány községre vonatkoztatva — feldolgoztam, s az alábbiakban ezek tanulságát elemzem/' Az egy földesúrhoz tartozó falvak közül Abod és a később osztódó Szuhogy, a több földesúr birtokolta falvak közül Szalonna és Martonyi, a főleg kisnemesek lakta falvak közül pedig Borsod fog szerepelni. Az utóbbi két csoport egymásra is sokban jellemző tulajdonságot mutat. Ezek a példák modellnek is tekinthetők, s jóllehet számos csak önmagukra érvényes sajátosságot tartalmaznak, de mégis az általánosíthatóság szintjére emelhetők. 4 ua.; OL. N. 26 Regnicolaris Lvt. Conscr. 1828. Comitatis Borsodiensis. 10