Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

lásokra. így hordásnál és cséplésnél. Az ilyen gazdaságok tagjai, ha fuvaroztak is, de más gazdaságok szolgálatába nemigen álltak. Néhány nagyobb parasztgazda és középbirtokos azonban majdnem egész éven keresztül foglalkoztatott agrárszegényt. Ezt vagy úgy tette, hogy földjének egy részét részes művelésre átengedte, vagy pedig az általa megdolgozott földre hívott munkásokat és az általa termesztett növények feldolgozásához keresett segítséget. Ebből a szempontból élesen el kell választani a kapitalizmus mezőgazdaságának két korszakát. Az első időszakban, jobbára a 19. század végéig, a sarlós aratással, a kézi csépléssel és a szőlőműveléssel olyan időigényes tevékenységet végeztek, mely több ember huzamos ideig tartó munkáját igényelte. Ekkor számos ember talált munkaalkalmat, s ha meglehetősen csekély bérért kellett, hogy dolgozzon, akkor is szívesen vállalt munkát. Mind az aratás, mind pedig a cséplés részért történt. A képesek a learatott, vagy kicsépelt mennyiségnek összesen egytizedét kapták. Aratásra, mert féltek attól, hogy az aratás elhúzódásával sok szem elpereg, több munkást is foglalkoztattak. A cséplés üteme valamivel lassúbb volt. A képesek gabonáját külön keresztekbe rakták, utoljára hordták be és először csépelték el. Meglepően alacsonyak azok az árak, amelyek a 19. században uralkodtak. A gazdaságtalan eljárás és a kevés fizetés miatt az agrárszegénység egy része az Alföldre igyekezett. A szakirodalomban egyes csodálkozó megjegyzéseket lehet olvasni, miszerint ide, az északi megyékből szlovákok jönnek csépelni, az emberek pedig innen az Alföldre igyekeznek nyomtatni.

13 Ennek a jelenségnek egyszerűen az az oka, hogy ugyanazért a munkáért az Alföldön jóval több terményt kap a Szendrő környéki paraszt, mint otthon kapna. Mindkét helyen részért dolgozik (főleg tizedért), és ott kap több terményt, ahol több és termelékenyebb munkát végeznek. A 19. század végétől az agrárszegénység szinte egycsapásra elesik addigi keresményeitől. A nagy munkaerő-migrációk is megszűnnek. Ettől az időtől kezdve éri el csúcspontját az amerikai kivándorlás, ami mindenképpen összefüggésbe hozható a mezőgazdaság ilyetén fejlődésével. Noha némely kepésmunka. így a kaszás aratás az aratópár számára megmarad, de már más formák uralkodása a döntő. A kisebb gazdaságok kapásnövényeket művelnek részibe, felébe, harmadába, negyedébe, attól függően, hogy ki végzi a szántást, kinek a vetőmagja kerül a földbe, stb. Réteken szénát, sarjút, pillangós takarmánynövényeket kaszálnak és hordanak be feléért, harmadáért. 13 Gunda 1937. 68. 100