Végvári Lajos: Imreh Zsigmond (Borsodi Kismonográfiák 13. Miskolc, 1981)

18. kép. Völgy Szádalmásnál sem. Valószínűleg baráti hívásra került a Magyar Képírók Egyesületébe, abba az egyesületbe, amelynek naiv nacionalista programján minden jó ízlésű kritikus megütközött. A Magyar Képzőművészet c. folyóirat kritikusa szerint, szerencsére a csoport java művészei nem követik programjukat, sőt, a társaságból többen a KUT tagjai, vagy közel állnak ehhez, mint pl. Imreh Zsigmond. Hasonlót mondhatunk a Turul szépmíves céh kiállításain való részvételéről: 1941-ben, a II. kiállításon például Döbröczöni Kálmán, Palcsó Dezső és Csabai Kálmán is szerepeltek, de tájképeik, csendéleteik és néhány életképük jellegzetesen apolitikus munkák. Imreh nem állt sohasem a jobboldali befolyás alatt. Becsületes gondolkodásmódot tükröző és mindig megbízható színvonalú műveit a kritika értékelte. Különösen fontos a két világháború közti időszak egyik legkiválóbb kritikusának, az Újság és a Nyugat művészeti rovatvezetőjének, a fasizmus elől a halálba menekülő Elek Artúr kritikája, amelyet a Magyar Képírók Egyesületének 1937-ben megnyílt második, nemzeti szalonbeli kiállítása alkalmával írt. „Imreh Zsigmond maga a nyugalom, a csendes és szelíd elmerülés, a beható érdeklődés és a tiszta festői felfogás... Borongós, mély tónusba foglalt finom színekkel jeleníti meg a természetet, a szádalmási völgy lélegzetet tágító mély vedutáját, a Hernád-part zöld világát és az erdős hegy lába 25