Végvári Lajos: Imreh Zsigmond (Borsodi Kismonográfiák 13. Miskolc, 1981)
13. kép. Gyümölcs csendélet Színelméleti elgondolásaiból és a színek típusrendszerbe való sorolásából következik, hogy nem fest bizonytalan színfoltokat, hanem színszerkezeteket. A kép egyes motívumait nem elemzi apró alkotóelemeire, hanem éppen a domináns szín megragadására törekedett. A részleteket, vagy a reflexeket mellőzi, esetleg csak utal létezésükre. Ily módon a természeti motívum értelmi-szerkezeti átalakításon esik át: ez fokozza a kép rendjét. Imreh tehát szintézisre törekvő művész, aki az általa kiválasztott három átfogó szempont szerint vizsgálja, elemzi és összegezi művészi motívumát. Anélkül, hogy segítségül hívná az avantgardizmus bizonyos elveit, például az intellektuális geometriai transzformálást, vagy a vonal és a folt expresszionista jellegű deformálását, maga is stabilitáshoz és lényegközelítéshez jut el. Fantáziájában nincs jelen a geometrikus ősformákra való hivatkozás, mint Cézanne utódainál, ő nem hasonlít egy almát, vagy egy lombkoronát egy gömbhöz, egy vázát a hengerhez, egy házat a hasábhoz: nála a szín potenciális érdekű, s ezzel a képformálási módszerrel kelti a szerkesztettség benyomását. 19