Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

ta), az ukrán (vaklesa, vakysa stb.), a román (cachesa, udchise) nyelvekben a fehér színű, fekete foltos (főleg szem körül) bárányok, illetve kecskék megjelölésére szolgálnak. A román nyelv erdélyi magyar dialektusában a vakisa a szó megfelelője. A kifejezés hasonló alakban megtalálható a szerb, albán, bolgár, görög pásztornyelvben is, különösen elterjedt azonban a szarakatszánoknál és a románoknál. Ez utóbbiak terjeszthették el a Kárpátokban és a szláv nyelvekben is.

163 Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a Vatyis kecskenév ezen kifejezések származéka, mely a román nyelvből került az erdélyi magyarsághoz, s a szó történetén túl a magyar kecsketartás korai történetére — benne a vlach-pásztorok szerepére — utal. Nehéz lenne arra választ adni, hogy a kifejezés később került-e át a kecsketartás szókincsébe, vagy párhuzamosan szerepelt a juhok és a kecskék megjelölésére. A vlach-pásztorok állatállományának összetételére, s a Kárpátok-beli állatcsapatokra vonatkozó történeti adatok az utóbbit erősítik meg. A színekre utaló nevek közül említést érdemel még a Bárza, mely Csíkszentdomonkoson barnás-sárga színű állat megjelölésére szolgál,

164 a Máramaros megyei románoknál a Barzá fehér kecskét jelent.

165 Ugyanakkor az Aggteleki-karszt kis falvaiban több helyen felbukkan a kecske színének megjelölésére a Borzi, Barzi, Borzány kifejezés,

166 mely lényegében meghatározhatatlan színt jelent, s csak kecskék megjelölésére alkalmazzák. Az állatokat külső jegyeik alapján megkülönböztető kifejezések közül — a kecske esetében — még a suta szó érdemel különös figyelmet. A magyar és a környező népek pásztorainak nyelvében a kifejezés, illetve rokon származékai főleg a szarvatlan állatok, leggyakrabban juh, s méginkább a kecske megjelölésére szolgálnak.

167 A szó nyelvünkben először 1437-ben bukkant fel személynévi összetételben.

168 A ,szarvatlan kecske' értelemben megtalálható a mai Magyarország északkeleti hegyvidékén, s ismert az alföldi pásztorok nyelvében is,

169 de mivel bekerült az irodalmi nyelvbe, így valamilyen jelentésárnyalata az egész országban ismert. A ,szarvatlan 163 Podolák, J. 1978. 618—619. m Herman O., 1914. 539. 105 Roska M., 1943. 117. 1(36 Sgy. Teresztenye, Perkupa. 167 Podolák, J. 1978. 611. skk. 168 TESZ HI 624

. 169 Sgy. Teresztenye, Aggtelek, Égerszög, Szögliget, Jósvafő, Szőllősardó, Tornakápolna, Szin, Szinpetri, Szentsimon, Szalonna (Borsod-A.-Z. megye), Kunszentmiklós, Tázlár, Kéleshalom, Jászszentlászló (Bács-Kiskun megye). 88