Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)
Olló szavunk ótörok eredetű, mely a török nyelvekben is fiatal kecskét jelent. 141 A honfoglalást megelőzően, a bolgár—török népekkel való érintkezés eredményeként kerülhetett nyelvünkbe. 142 Az erdélyi magyarság nyelvében a középkorban is általános volt használata, de véleményünk szerint korábban az ország más területein is ismerték, s a gida szó elterjedése szorította vissza. A XVI. században többször felbukkan említése a Dunántúlon: Például 1544-ben, a Nádasdyak számadásában: „... ittem eg' keczke ollót..." 143 Említi a Müncheni Codex (1466), a Nagyszombati Codex (1512—13), s több példát sorol a XVI— XVII. századból Szarvas G.—Simonyi Zs. szótára, melyek aligha hozhatók mind kapcsolatba Erdély területével, s azt jelzik, hogy a kialakuló irodalmi nyelvben még élhetett az olló .fiatal kecske' jelentése. 144 Elterjedése feltétlenül szélesebb volt a mai nyelvjárási előfordulások adatai által jelzettnél. Az, hogy a gida és származékai, illetve az olló szavak mai elterjedése szinte kiegészíti egymást, arra hívja fel a figyelmet, hogy a két szó elterjedése között, illetve mögött történelmi kapcsolatot kell sejtenünk. E kapcsolat mibenlétét azonban nem lehet a kecsketartás oldaláról feltárni, hanem a nyelv szélesebb aspektusú vizsgálata vezethetne eredményre. Adatainkkal, megállapításainkkal csupán felhívhatjuk a figyelmet a kérdésre. Az azonban kézenfekvő következtetésnek tűnik, hogy a két szó elterjedési területén nem csupán a nyelv fejlődésének, hanem talán a kecsketartásnak is eltérő történeti rétegeivel és kapcsolataival kell számolnunk. * Az említett két szó mellett — nyelvjárási szinten — ma is él a fiatal állat megjelölésére a kecskefi, kecskefia kifejezés, mely már a XVI. században is ismert volt. Pl. 1544-ben a Dunántúlon keczkefyat említ egy számadáskönyv, 1588-ban pedig egy oklevélben kechkeffy desma (dézsma) szerepel. 145 Calepinus szótára a kecskéske kifejezést említi a fiatal állatra, mely más helyütt is előfordul a történeti nyelvben. 146 Érdemes néhány konkrét adatsort bemutatni arra vonatkozóan, hogy a történeti forrásokban miként szerepelnek az ismertetett kifejezések. Pl. 1801-ben egy tiszaadonyi birtokos kecskenyájában a következő állatok voltak: 147 141 TESZ II. 1076. m Bárczi G., 1975 3 . 45.; Győrffy I., én. II. 113. 143 Belényesy M., 1959. 49. 1/1/1 Szarvas G.—Simonyi Zs., II. 1115. 145 Szamota I.—Zolnai Gy., 466. m Szarvas G.—Simonyi Zs., II. 144.; Szamota I.—Zolnai Gy., 466. 147 Csiszár Árpád szíves közlése. »4
