Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

jezés. A jerke szlovák vagy ukrán eredetű kifejezés,

133 Feltűnő, hogy míg az átadó nyelvben, s a magyar juhászat szókincsében a jerke a fiatal, még nem ellett nőstényállatot jelenti, addig a kecske esetében mindenféle korú nőstény neve, s a fiatal állatra való utaláskor csak a jerkegida, jerkegeda összetételben használják. Erdélyben a történeti adatok nem említik a jerke szót kecskével kapcsolatban, hanem — a már jelzett kapra, capra alakok mellett — nősténykecske, fejős kecske, szoptatós kecske, meddő kecske, fias kecske fordul elő.

134 A recens erdélyi adatközlések is a nőstény kecske kifejezést ismerik a nőnemű állat megjelölésére, s csupán Szinyei J. tájszótára mutatja ki Háromszék megyéből a jerke alakot.

135 Megkülönbözteti a nyelv a meddő és fias állatot, s ugyanilyen értelemben a fiatlan és fias kecske, valamint az ollós és ollótlan kecske szópárokat is. Az eddig ismertetett nevekhez képest a terminológia viszonylag nagy száma jelzi a fiatal állatot. A nevek elterjedése és típusa két fő egységet alkot: 1. A gida, illetve nyelvjárási származékai. (A valóságban a nyelvjárási atlasz adatainál még lényegesen bővebb az ide sorolható, nyelvjárási szinten élő kifejezések száma, szinte mindenütt több becéző alakja is ismert a fiatal kecske nevének. Például: gidi [Debrecen], geduska, giduska [Békés megye], gede [Duna-mellék], gédő [Pásztó] stb.)

136 2. Az olíó kifejezés. (A gödölye alak feltűnően ritkán fordul elő, mai említései elsősorban az irodalmi nyelv hatását tükrözik a nyelvjárásokban is.) Gida szavunk eredete vitatott. Valószínűnek tűnik, hogy állathívogató szó főnevesülésével keletkezett — erre utal a sokféle alakváltozat is —, semmint a Gedeon, Gideon személynév becéző formáiból.

137 Az első lehetőség szavunkat az európai nyelvek korai rétegébe sorolja (vö.: német Kitz, Kitze; albán Zeitz;

138 angol Kid stb.). (A gödölye szó származását hasonló módon magyarázza etimológiai szótárunk.)

139 A gida említésére legkorábbi adatunk igen késői, 1663-ból való.

140 Ez a terminológia lényegében az egész magyar nyelvterületen ismert, csupán Erdély területén váltja fel az olló, kecskeolló. 133 TESZ II. 274. 134 Vö.: Makkai L., 1954.; Maksay F., 1959.; Prodan, D. 1970—1976. stb. 135 Pl.: Vámszer G., 1959/4. 96.; Szinyei J., I. 988. m Vö.: Magyar Nyelvjárási Atlasz 348. térkép; Szinyei J., I. 696. 137 TESZ I. 1059. 138 TESZ I. 1059. 139 TESZ I. 1082. 140 TESZ I. 1059. 6* 83