Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

állapítását erősíti, hogy a román szót eredetileg .kecskebak' jelentéssel vettük át.

125 Nyelvünkben ma tájszóként szerepel a cáp, de így is kevéssé ismert. Viszonylag elterjedt Borsod, Abaúj, Gömör és Zemplén megyék Szlovákiával határos területén ,herélt kecskebak' értelemben, de elsősorban az egykori juhászok, pásztorok nyelvében. Cap a herélt kecskebak neve a kárpátukrán eredetű Komlóska nyelvében is.

126 Az Alföld falvaiban még ott sem ismerik a cáp szót, ahol szokás a kecske kiherélése: az ilyen állatnak nem adnak külön nevet, esetleg — a herélt kos példájára — ürükecskének mondják. Kecskemét környékén viszont az idősebb korában herélt bika neve cap, de így nevezik a marha járását, ösvényét is („czapon megy a marha").

127 A Dunántúl északi részén is hibásan vagy öreg korában herélt állatot jelent a szó,

128 a Bakonyban viszont a herélt kecskebakra használják ezt a kifejezést.

129 Nem tudjuk egyelőre pontosan, hogy az ország belső területein, ahol a kecsketartásnak kisebb jelentősége volt, miért éppen a ,kiherélt bak' jelentése terjedt el a szónak. Nyelvileg talán spekulatív megoldásnak tűnik, de logikailag nem kizárt, hogy a kasztrált kecskére nem lévén szavunk, a környező szláv és román nyelvekből a hím állat megjelölésére szolgáló kifejezés került át a herélt állatra. Ezt igazolja az is, hogy a cap ,herélt állat' értelmű előfordulása esetén a bak szó jelzi az állat hímjét. Véleményünk szerint nem hagyható figyelmen kívül ebben az esetben záp szavunk, megromlott, rossz szagú (pl. tojás) jelentése sem, mely szó 1590-ben először szap alakban bukkant fel nyelvünkben.

1

'

50 Aggteleken és Szentsimonban ma is szapnak nevezik a herélt kecskét,

1

'

11 s a köznyelv ma is használja a záp, megzápul kifejezést az ivartalan, illetve olyan egyedekre, akiknek a nemi szerve erőszakos külső hatás következtében nemzésre alkalmatlanná válik.

132 A herélt kecskére szolgáló kifejezés kevés helyen ismert, ahogyan ma már kevés helyen gyakorlat a herélés is. Alkalmanként ürükecske, toklyó, ártánykecske kifejezéseket említik, melyeket más állattal kapcsolatos szókészletből vettek át. Az ivarérett nőnemű kecske megjelölésére a mai hazánk területén általánosan elterjedt a jerke szó, amely mellett csupán elvétve bukkan fel az anyakecske, fejős kecske, nőstény kecske kife«5 TESZ I. 411. '*< Sgy. 127 Herman O., 1895. Idézi: Balassa I., 1974. 82. 128 Herman O., 1914. 539. 129 Tálasi L, 1939. 24.; Vajkai A., 1959. 52. 130 TESZ III. 1Í86. 131 Sgy. 132 A Magyar Nyelv Értelmező Szótára IV. 1217. 82