Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

a capra, kapra, kapra alak. A szó az előromán állatnevek közé tartozik, mely a latin capra alakban minden írott román nyelvben tovább él.

110 Mivel az adatok elsősorban az ország keleti részéből származnak (főleg Erdély és Máramaros területe), s bennük általában együtt fordul elő a capra (kapra) és a cap, így a kapra esetében is elsősorban a románból való átvétel jöhet számításba (vö.: cáp). Például örményes 1638. évi urbáriumában: „Eoregh czap, Kapra olló, Kapra, Eoregh kapra.

m Ugyanott 1648-ban: „Ez idei czap olló, ez idei capra ollo.

ii2 Fogarason 1648-ban „Eoregh meddü capra, Eoregh cap."

m Jóllehet a latin írásbeliség is szerepet játszhatott a szó elterjedésében, a capra és cap alak egymásmelletisége, a románból való (capra — tap) átvételre utal, mivel a latin capra (femin.) mellett a köznyelvben nem terjedt el a caper (masc.) alak. Néhány alföldi adat — főleg Szolnok és Bács-Kiskun megyei példák — arra utalnak, hogy az élő nyelvben alkalmanként általános ,kecske' értelemben használják a geda kifejezést is. Például gedatej, gedatartás stb. Itt a gida alak, vagy a kisgeda összetétel jelzi a fiatal állatot, szemben például Borsod megyével, ahol a geda ,kiskecske' értelemben ismert. E kérdés részletesebb vizsgálata — kellő adatok hiányában — egyelőre nem lehetséges. Figyelmet érdemel viszont, hogy például a kárpátukrán eredetű Komlóskán a geda a nősténykecskét jelöli. A kecske hímjének megjelölésére a magyar nyelvterületen két kifejezés ismert. Mai hazánk területén a bak szó terjedt el, melyet .bizonyos állat hímje' értelemben (boch) 1395 körül említenek először forrásaink. A szó német, feltehetően bajor—osztrák eredetű nyelvünkben,

m előtörténete azonban az európai nyelvek és az állattartó kultúra korai rétegébe sorolja.

115 A Murmelius-féle szószedet 1533-ban monias keczke néven említi a hím kecskét.

116 A bak ritkán fordul elő erdélyi, moldvai és havasalföldi összeírásokban, helyette a cap szerepel. A ,hím állat' jelentésű bak igen későn tűnik fel az erdélyi magyar nyelvben, első említésére csak a XVIII. század elejéről van adatunk. 117 (Székelyföldön baksa alakban is feltű110 Hubschmid, J. 1954. 187—188. 1J

i Makkai L., 1954. 568. f|

2 Makkai L., 1954. 604. 113 Makkai L., 1954. 525. 114 TESZ I. 221. 115 Hubschmid, J. 1954. 193. 1,6 Idézi: Belényesy M., 1956. 30. 117 Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár I. 553.; Vö.: Magyar Nyelvjárások Atlasza, 347. térképlap. 80