Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

kérték az állatokat, pedig sokszor — saját bevallásuk szerint is — egyszerűbb lett volna véglegesen elcserélni azokat. Elterjedt szopásgátló eszköz volt a szúrós palóka,

54 mely többféle néven volt ismeretes: szúró, kosár, kosárka, szúrókosár, orrszíj, szöges szíj, töviskosár, kantár (Aggteleki-karszt), palóka (Tiszazug), szúróka (Bükkvidék, Hegyalja, Zempléni-hegység), szöges kantár, szúrós kantár stb. Ügy tűnik, hogy az eszköz használata főleg az északi hegyvidéken volt elterjedt, az Alföldön — kecskék esetén — csak elvétve találkozunk vele. Kecskékre csak a legegyszerűbb formáját használták: vékony szíjba néhány rövid szöget szúrtak, s így csatolták a fiatal állat orrára.

55 Csak szükség esetén alkalmazták, nem szívesen használták, mert a szögek könnyen megsebezték az anyaállat tőgyét, s ez komolyabb kárt jelentett, mintha a fiatal állat kiszopja a tejet. Főleg az alföldi falvakban volt ismerétes az elválasztás azon módja, hogy zacskót varrtak az anyaállat tőgyére.

56 Az északi hegyvidéken kevéssé terjedt el ez az eszköz, ahol ismerik, ott általánosan szütyő a neve.

57 Ez négyzet alakú vászondarab, amit négy, sarkaira erősített zsinórral kötöttek fel az állat hátára. Használatától sokan azért idegenkedtek, mert a vászon a csorgó tejtől megkeményedett, s kikezdte az állat tőgyét, bőrét. Aligha tévedünk, ha ezt az eszközt rokonnak tartjuk a bak üzekedésének meggátlására szolgáló kötővel, szütyővel.

58. Ritkábban fordult elő, hogy az anyaállat tőgyét bekenték marhaganajjal, így igyekeztek távoltartani tőle a szopós kiskecskét

59 A hím állatot általában már kicsi korában levágták, nem szívesen nevelték fel. Alkalmanként néhány hetes korában kiherélték, s egy évig hizlalták, majd levágták. Az ország több területén szokás volt azonban a bakkecskék egyéves kor utáni kiherélése is. A herélt állatokat felhizlalták, húsát fogyasztották.

60 Az éves kora után kiherélt bak megjelölésére elterjedt a cap kifejezés, legtöbb helyen azonban nincs megkülönböztető neve a herélt állatnak. (A cap szó széles elterjedtsége — kiherélt állat értelmében — a húshaszon korábbi fontosságát hangsúlyozza.) A bakkecskét levágáskor is szo54 Vö.: Szabó M., 1955. 149. 55 Szabó M., 1955. 149. skk. 56 Sgy. Cibakháza, Nagyrév, Tiszainoka, Tiszakürt stb. 57 Sgy. Taktaszada, Arló, Erdőbénye, Kisgyőr. 58 Vö.: 49. jegyzetponttal. 59 Sgy. Szentsimon, Arló. Vö.: Szabó M., 1955. 148. 60 Sgy. Tiszazug, Bács-Kiskun megye, zempléni hegyvidék, Aggtelekikarszt, Bükk-vidék. A Bakonyból közöl adatot: Tálasi I., 1939. 24. 69