Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

21. kép. A marhacsordával legelőre hajtott kecskék (Teresztenye, Borsod-A.-Z. megye) hatatlan a többi állatfajtól, s kellő adatok hiányában ez a kérdéskör nehezen rendezhető egységes rendszerben. A Bécsi Codex a XV. században kecskék csordáját említi,

35 északkelet-magyarországi számadásokban a XVII. században kecskék seregeit jegyzik fel.

36 Az élő nyelvben a kecskenyáj a legelterjedtebb kifejezés, ezt a szót az egész magyar nyelvterületen ismerik. Ezenkívül azonban napjainkban is használják a kecskefóka,

37 kecskefalka kifejezést is, mely a Dunántúlon a legelterjedtebb. Az alföldi falvakban a falka a nyájnál kisebb egység, gyakran egy ember tulajdonában levő állatállomány (elsősorban kisállatok) megjelölésére szolgál.

38 A kecskecsorda 3j Szarvas G.—Simonyi Zs., II. 143. („Ionoknak cordayc, keőkeke, lowake...") 30 Makkai L., 1954. 514.; Takáts S., 1915. 300. 37 Vajkai A., 1959. 42. 38 Sgy. Kéleshalom, Kunszentmiklós (Bács-Kiskun megye), Tiszasas (Szolnok megye). 64