Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

vetkező volt a járandósága: 4 Ft, szűr, guba, nadrág, csizma, bocskor, 2 pár fejér ruha vagy helyette 4 Márijás. 1795-ben a tej árendálása megszűnt, a kecskék tejhasznát a birtokos maga vette át. A kecskés fél évre megkapta a konvencióját, s maga gondoskodott kenyérről. A másik fél évben — télen — távolabb, Mezőkaszony környékén legeltetett, s ilyenkor az uraság közvetlenül látta el odaküldött élelemmel. A vasárnapi tej a kecskést illette meg. 1795-től 1803 végéig a számadó kecskés Vas József, bojtárjai előbb Kertész Mihály, majd Demeter László voltak. Fizetésük a következő volt: Kertész Mihályé (1795): 3 Ft, bunda, övedző guba, nadrág, kalap, nyakravaló, csizma, bocskor, 1 gedó. Demeter Lászlóé (1796): 3 Ft, szűr, kis guba, nadrág, kalap, nyakravaló, csizma, bocskor, 2 pár fejér ruha, 1 gedó. A főzeléket lencsében, kásában, borsóban, aszalt gyümölcsben kapták. A számadáskor a bőrökkel is elszámoltak.

14 A pásztorok bőrökkel való elszámoltatása a kecskék esetében is általános lehetett. 1644-ben a görgényi uradalom számadásában a következő áll: „A Bios Triff ele jibe adott... 7 nőstény kecskeollóból 2 döglött meg, nem tud számot adni nyolcnak a bőréről."

15 A bemutatott adatsornál azért időztünk részletesen, mert egyfajta képet ad a kecskepásztorok helyzetéről és tevékenységéről. Bár a kecskésé régen külön foglalkozás volt a pásztorok között, s a kecskepásztoroknál is fellelhetők a pásztorhierarchia nyomai, mégis úgy tűnik, hogy a kecskepásztorok nem tartoztak a szó valódi értelmében vett pásztorok közé, nem voltak részesei a zártabb pásztortársaáalomnak. A kecskepásztorok főleg a közösség perifériáján élő szegényemberek közül kerülhettek ki régebben is. Nagy számban voltak közöttük gyerekek. A Vasárnapi Üjság a múlt század derekán — bár kissé romantikus képet fest — „a művelt világ félvad egyénei"-nek nevezi a kecskepásztorokat (23. kép), akiknek fizetsége 8—12 krajcár kecskénként 1 évre, mert télen-nyáron legeltették az állatokat.

16 A pásztorokat nem is övezte egyforma megbecsülés, s közülük régen is a kecskepásztort becsülték legkevésbé, neki volt a legkevesebb a bére is.

17 A kecskepásztorok társadalmi helyzetére utal talán a közmondás is, mely kétségkívül a Ut Eördögh Dániel kopócsapáti birtokos gazdasági feljegyzései. Beregi Múzeum adattára és dokumentumtára: D. 69. 142. és T.73.1.1. Az adatért Csiszár Árpádnak tartozom köszönettel. 13 Makkai L., 1954. 618. !a Vasárnapi Űjság 1861. 79. 17 Hőgye L, 1972. 135. 92