Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

a köznyelvi Suta

153 ,szarvatlan' szó (lásd alább). Lényegesen gyakoribb a színek alapján való névadás, s a szín gyakran az állat megkülönböztető nevekké is válik. így Barna, Cifra, Tarka — ha több van, akkor Nagytarka, Kistarka — Hattyú, Hamvas (szürkés-fehér színű), Fekete, Rigó, Cigány, Özi (őz-színű), Kesely (fehér színű, fekete lábbal vagy folttal),

15

'

1 Sárga, Babos (pettyes) stb. neveket adnak a színek alapján. A kis termetű kecskének gyakran adnak Morzsi, Borsi, Borsika nevet, a kezes, jámbor, emberekhez szokott kiskecske neve gyakran Biri. Csík megyében alkalmanként a szőre alapján nevezik el a kecskét, s így Szakáll, Szakállas, Hajas nevet kap.

155 Számunkra, s az állattartó kultúra egésze szempontjából azok a nevek a legérdekesebbek, amelyek nem egyszerűen a valódi, mindennapi életben ismert színek átvitelét jelentik az állatokra, hanem eredendően az állatok külső jegyeire, színére vonatkoznak. Ezek a terminusok esetenként a kecsketartás történetére, középkelet-európai kapcsolataira is utalnak. Széken Cigir a birkaszerűen gyapjas kecske,

156 Halason Bonta az egyenes, sima szőrű.

157 Lényegesen gazdagabbak ennél a színekre vonatkozó adatok. A pásztornyelvben általános az; állatok színek alapján megkülönböztető elnevezése, a juhnevek többsége kecskenév is.

158 Széken Baluka a fehér orcájú kecske, Vatyis, ha a szeme körül fekete folt van.

159 Csíkszentdomonkoson Bélán a szőke szőrű kecske, Gyósa a fehér, Kecsula a tarka fejű, Székelyföldön Kacsulia a fekete fejű, fehér állat.

160 Máramaros megye románjai Porumbá (kékes-fehér), Barzá (fehér), Pestrita (tarka),

161 az: Alsófehér megyeiek pedig Bresicea, Brumanä (deres), Cärämidä, Nenifonca neveket adtak kecskéiknek, színük alapján.

162 Nem lehet ezen dolgozat feladata részletes nyelvészeti vizsgálat, ezért a színekre utaló nevek közül a Vatyis szót emeljük ki, ami Széken fehér kecskét jelent, szeme körül fekete folttal. A kifejezés minden bizonnyal a macedoromán oaclis szóból ered, melynek származékai a Balkán-félszigeten és a Kárpátokban is beletartoznak a pásztorok szótárába: a szlovák (vakesa), lengyel (baksasta, bákiesis153 Általánosan elterjedt a szarvatlan állat megjelölésére. 154 Sgy. Teresztenye. 155 Vámszer G., 1959. 242. 150 Vámszer G., 1959. 91. 157 Herman O., 1914. 540. 158 Podolák, J. 1978. 614.; Herman O., 1914. 700. 159 Vámszer G., 1959. 91. 1(10 Herman O., 1914. 539., 540. 161 Roska M., 1943. 117. 102 Herman O., 1914. 700. 87