Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

lása lenne. Inkább arról van szó, hogy az állatgyógyításban az egyes betegségekre, tünetcsoportokra voltak ajánlott, s bevett gyógyító szokások, melyeket egyaránt alkalmaztak minden állatfajra, legalábbis a rendszertanilag egymáshoz közelállókra. 2. Feltűnő, hogy a bemutatott gyógymódok csupán racionális eljárásokat tartalmaznak. A kecske gyógyítása során — mint jeleztük — lényegében nincs irracionális elem. Jellemző, hogy a gyűjtőmunka során csupán egy településen bukkant fel irracionális adat, amely szerint a beteg kecske fülét kétfelé kell hasítani, mert abban van a betegség. Ez a település a kárpátukrán lakosú Komlóska.

75 A korábban idézett Fekete-Körös völgyi adat ismeretében azonban magát az eljárást nem tarthatjuk irracionálisnak, legfeljebb a hozzáfűzött magyarázatot. 5. »Sósás, itatás A kecske sózását a gazdák általában fontosnak tartják. Azt mondják, hogy a jól sózott állat jobban emészt, ritkábban beteg, kell a só a gyarapodáshoz. A sózás otthon történt, csupán Béres András gyűjtéséből ismerünk adatot Komádiból, Sárrétről a kecske legelőn való sózására. Komádiban a sózást métezésnék, métre hajtásnak nevezték. A kecskenyájak métje a legelőn, a kúthoz közel volt. A földbeásott lábakon álló sózóvályúkat több sorban helyezték el, s nyáron naponta kétszer — reggel és este — hajtották az állatokat a sóra. A vályúk szétszedhetőek voltak, a legelőn való vándorlás során a pásztorok vitték az állatokkal.

76 A sózás — minden bizonnyal a tartásmód változásával — a legelőkön teljesen megszűnt. A sózó eljárások, főként annak eszközei, jól elhatárolható területeket jelölnek. Az Aggteleki-karsztvidék falvaiban a közelmúltig élt a bak, sózóbak, ágas, ágasfa használata, ami négy-hatágú, villásan szétágazó faág, melyet általában az istálló, ól sarkában a földbe ütöttek, s ágai közé tették a kockasót.

77 Az eszköz használata kétségtelenül a terület egykori gazdag juhászaiéból került a kecsketartás eszközkészletébe. Használtak sózóágast Domaháza kecsketartó gazdái is.

78 Elterjedt használata a Cserehát falvaiban,

79 Paládi-Kovács Attila kimutatja a keleti palóc területen.

80 E tájak sorába illeszkedik 75 Sgy. (Borsod-A.-Z. megye). 76 Béres A., 1965. 460. 77 Sgy. Teresztenye, Aggtelek, Jósvafő, Égerszög, Szőllősardó. 78 Sgy. Itt is megtalálható az eszköz a juhászaiban is. Vö.: Paládi^-Kovács A., 1965. 105. 79 Bene Zs., 1961. 565, 572. so Paládi-Kovács A., 1965. 105. 75