Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

22. kép. Kecske gyógyítása „zabolával' (Taktaszada, BorsodA.-Z. megye) ségtartalmú zöld takarmányt. Alkalmanként azonban a legelés közben elfogyasztott mérgező növényekkel, bogarakkal, egérfészekkel magyarázzák a felfúvódást. Az állatgyógyító eljárások legnagyobb része ezen betegség kezelését szolgálja, s ebben rendkívül változatos eszközöket tartalmaz, melyek zömmel racionális eljárások. Általánosan ismert, hogy a felfúvódott állatot meg kell kergetni, zavarni, „fel kell szedni a hátán a bőrt", hajagmogyoró pálcával kell dörzsölgetni a hátát, hogy ezzel segítsék elő a belek mozgását. Alkalmanként vizes lepedőt kötöttek az állat oldalára. Másik lehetőség az, hogy valamilyen vegyszert, gyakran undort keltő anyagot öntöttek a beteg kecske szájába, illetve itattak meg vele. Erre a célra használtak záptojást, oltott meszet, fokhagymás vagy ecetes vizet, dohányt, köményfőzetet, keserűsót, vereshagymát, kamillateát, szódabikarbónát, borseprőt, volt ahol kis békát nyeleitek le a beteg kecskével.

66 ŰjabSgy. Szimpetri (Borsod-A.-Z. megye). 72