Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

20. kép. Kecskék a marhacsordában (Komlóska, B.-A.-Z. megye) A kecskeállomány számának, jelentőségének visszaesésével, s a kijáró állatcsapatok felszámolásával új helyzet állt elő a kecske legeltetésében is. Mindig azzal az állattal hajtották legelőre, amelyiknek a pásztora elvállalta a kecskéket. Különösen a sertésny ajakkal együtt legeltettek szívesen, mert az télen is kijárt. De felbukkannak a kecskék a közelmúltban is a juhnyájakban és a marhacsordákban is (20—21. kép). Külön nyájjá azonban kevés helyen szerveződtek: csak ott, ahol számuk 50—60 fölé emelkedett, s a faluközösség engedélyezte — megfelelő legelőterület birtokában — külön kecskenyáj szervezését. Az együtt legeltetett kecskecsapat megjelölésére szolgáló kifejezések időben és térben is rendkívül változatosak, gyakran egy-egy településen belül is eltérő kifejezések élnek. Mégis úgy tűnik, hogy ezen a szálon nem nyomozható tovább kellő biztonsággal a kecsketartás története.

34 A kecsketartás nyelvi készletének ez a rétege elválaszt34 Bodó S., foglalta össze a legeltetett állatcsapatok elnevezésének történeti adatait. Adataiért neki tartozom köszönettel. 63