Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

17. kép. Toggenburgi jegyeket viselő kecske (Tiszainoka, Szolnok megye) behozatalból származnak, a tarka szőrű, szarvalt, vegyes állomány pedig kelet-, délkelet-európai hatást tükröz. Bodó Lajos szerint feltételezhető, hogy az ősi magyar kecskefajták a bolgár—török kecskeállománnyal vannak rokonságban. A magyar parlagi kecskék ugyanolyan szarvat viselnek, mint balkáni rokonaik.

4 Ügy tűnik, hogy — a többi háziállathoz hasonlóan — a kecsketartásban is lényeges lenne a fajtaváltás kérdésének alapos vizsgálata. Ez azonban elsősorban természettudományi kutatásokkal kezdődhetne meg, ezek nélkül az etnográfia csak részben igazolható feltevésekre szorítkozhat. 2. Nyájak A kecsketartásban — egészen a közelmúltig— a legeltetés játszott meghatározó szerepet. A pásztorok keze alatt levő kecskecsapa4 Bodó L., 1959. 25. 56