Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

hoz viszonyítva nem magas a kecskék száma, nem ad egyértelmű képet az állomány megoszlásáról. Érdemes kiemelni néhány borsodi falu idevágó adatát az 1594-es juh dézsmajegyzékből.

73 Település bárány gida Viszló 35 14 Szentjakab 41 71 Szend 111 82 Szendrő 90 40 Rakaca 83 49 Meszes 15 15 Martonyi 67 63 Horváti 18 16 Debréte 8 9 Telekes 103 67 Az adatok azt is jelzik, hogy a juh- és kecskeállomány zömét a települések lakóinak szűk rétege birtokolta. Ebbe a típusba sorolhatjuk az erdélyi és felvidéki falvak, faluközösségek nyájait is. c) Pásztorok kecsketartása Mindenféle állatcsapatot őrző pásztorok tartottak alkalmanként néhány kecskét nyájaik között, a juhásznak éppen úgy lehetett kecskéje, mint a makkos kondásnak. Ez részben arra utal, hogy a falvak pásztorai gyakran a legszegényebb emberek közül kerültek ki, akiknek járandóságai közé tartozott a kecsketartás,

74 részben arra figyelmeztet, hogy a kecsketejnek szerepe lehetett a pásztorok élelmezésében is.

75 A kecsketartás a pásztornép kezén élt a legtovább, ők akkor is tartottak kecskét, mikor másnak tiltották.

70 Hasonlóan ott volt a pásztor kecskéje más népeknél is a legeltetett állatok között. A lengyel Kárpátokban a meddő birkanyáj akban a pásztorok kecskét tartottak, hogy legyen számukra tej. Általában 3 tejelő kecskét jelöltek ki erre a célra.

77 73 Sugár István ki jegyzése: Heves megyei Levéltár XII—III/c. 9. doboz e/416. 7/

< Petercsák T., 1978. 46. "> Tálasi I., 1939. 34.; Vajkai A., 1959. 64. 70 Gönczi F., 1914. 593. 77 Wolski, K. 1976. 154. 50