Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)
13. kép. Kecskeól (Varbóc, Borsod-A.-Z. megye) A teleltetés ismertetett rendje arra utal, hogy gyakran az építmények teljes hiányával kell számolnunk, az állatok számára erdők, barlangok nyújtottak némi védelmet az időjárás viszontagságai elől. A Bakonyban még az 1930-as években is csak fa, bokor, szakadék adott enyhelyet a kijáró állatoknak, 39 s korábban már idéztünk adatot a barlangi állattartáshoz is. A havasi területeken — hasonlóan a juhászathoz — az esztena és az esztrenga volt a kecsketartás építménye is. Porumbák inventáriuma 1638-ban esztenán levő juhokat és kecskéket említ, Uzdiszentpéteren 1647-ben a sztringán levő juhokat és kecskéket is őszszeírják. 40 A székelyföldi Szemerjefalva falutörvénye 1771-ben a következőben renaelkezik: „A mind hogy ennek előtte úgy ez után is Szent György naptól fogva Szent Mihály napig Fejős Juh és Fejős 39 Tálasi I., 1939. 22. 40 Makkai L., 1954. 485, 609. 41