Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

III. A MAGYAR KECSKETARTÁS TÖRTÉNETI TÍPUSAI A történeti-néprajzi adatok vizsgálata során a magyar kecsketartásnak eltérő formáit figyelhetjük meg.E formákat két tényező alakította ki. Az egyik az: állat tartásmódja, a legeltetés és takarmányozás eltérő formája és aránya, mely a geográfiai viszonyoknak s a kultúra általános színvonalának megnyilvánulási formája. Ezeket a formákat táji típusok kifejezéssel jelöltem. A másik meghatározó tényező a kecskét tartó gazdaságok üzemi típusa, termelési rendszere és színvonala, mely ugyancsak eltérő formákat eredményezett. Ezeket dolgozatom szociális típusok néven említi. 1. Táji típusok — a legeltetés és takarmányozás kérdései A kecske tartásában az egész éven át való legeltetés játszott meghatározó szerepet. A tartásmód extenzív jellegét szinte napjainkig megőrizte. Ez elsősorban annak következménye, hogy a kecske — sajátos biológiai adottságai folytán — a takarmányozás teljes hiánya esetén is a haszonvétel intenzív formáit biztosította. A kecske legelője gyakran olyan terület, amit geográfiai adottságai miatt nem is lehet más módon hasznosítani. Ez az a tényező, amely alapvetően a kecsketartás létét, s fennmaradását megszabta, amely alapvetően elkülönítette egymástól az alföldi területek, földművelésre is alkalmas vidékek állattartását, s a hegyvidékek gazdasági hasznosításának gyakorlatát, amely a kecsketartás történeti, néprajzi típusait, változatait létrehozta. A kecskék legeltetésére elsősorban magasan fekvő, gyakran karsztos, sziklás, meredek területeket használtak, amely más állatfaj számára gyakran nem is nyújt elegendő táplálékot, illetve a legeltetés során az állatok testi épségét veszélyezteti

1 (3. kép). „A kecske ágonjáró jószág. Leginkább a mély patakok völgyében, erdőszélen tenyésző rakottya-, mogyoró-, nyír-, nyár-, fűz-, akácleveleket, a tövises bokrokat, kökényt, galagonyát, csipkerózsát, kecskerágót, borsikát, fenyőlom1 Mezőgazdasági lexikon I. 620.; vö.: Dias, J. 1969. 691. 25