Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

meddő kecskének és czápaak a huszadikát.. . adni tartozik".

31 A szentmiklósi uradalom urbáriuma szerint (1700): „Stronga ezen szent miklóssy jószágban szinte úgy abserváltatik, mint munkácsy jószágban... Húsz fejős kecskéből edgy et gedóstul, ha húszra nem telik, redemptioja per. d. 12. Húsz meddő kecskebül egyet, ha húszra nem telik, redemptioja a meddő kecskének per. d. 6. Kos, s bak, ha húszra nem telik per. d. 12. redimállyák."

32 Az északkelet-magyarországi hegyvidék pásztorkodásának volumenére és a legeltetés módjára utalnak az erdővédelemmel kapcsolatos rendelkezések is (Vő.: táji típusok fejezet). Nem tudjuk azonban, hogy a kisállatok nagy tömege az országhatárokon belül marad-e vagy — hasonlóan a nagyarányú szarvasmarhaexporthoz — bekapcsolódott a magyar gazdaság nyugat-európai irányú piaci kapcsolatrendszerébe. Figyelmet érdieméi ebből a szempontból Oláh Miklósnak az 1530-as években kelt írása, melyben németalföldi tartózkodása idején Magyarországról ír. Megemlíti, hogy a szarvasmarha-, valamint a kecske-- és juhnyáj aknák olyan nagy a bősége az országban, hogy évente nagy tömegben viszik ki Ausztriába, Stájerországba, Karintiába, Bajorországba, a Rajna vidékére, Olaszországba, Velence környékére és Morvaországba.

33 Ez a kérdés feltétlenül további vizsgálatot érdemel, mert hitelessége esetén új megvilágításba helyezi állattartásunk gazdasági kapcsolatait, belső megoszlását, s benne különösen a kisállatok jelentőségét (1—2. kép). A történeti források kétségtelenül olyan nagy volumenű kisállattartást igazolnak az ország peremterületein, amire — ha nem is a szarvasmarháéhoz hasonló léptékű — nagyarányú állatpiac alakulhatott. Gyakran említik a kecskét történeti forrásaink a XVIII. században is, ekkor azonban legtöbbször az állat tartását tiltó iratokban. Elsősorban erdővédelem szempontjából jött ekkor számításba, a fejlődő mezőgazdasággal, s a fokozódó erdőgazdálkodással szerepe egyre alább száll.

34 A mezőgazdaság színvonalának emelkedése egyre inkább a kultúra perifériájára szorította a kecsketartást. Az erdővédelmi szabályok (lásd még III. fejezet), különösen a kecskéket az erdőből kitiltó 1807. évi XXI. te.,

35 a földesurak és faluközösségek tiltásai, s a juhtartásnak a gyapjúkonjunktúra 31 Takáts S., 1915. 306. 32 Maksay F., 1959. 567. 33 Idézi: Szabó I., 1950. 190. 34 Herman O., 1909. 312—313. 35 Takács I., 1970. 164. 2* 19