Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

A neolitikumtól kezdve általános jelenség a kecskének más állatokkal, főleg juhokkal való közös tartása, s tejhasznuk együttes feldolgozása. A haszonvétel formája az európai kontinensen területenként eltérő, a tej szerepe azonban általában domináns. Azokon a területeken, ahol a kecsketartásnak nagy jelentősége van, ott többirányú a haszonvétel is. Az állat jelentőségének csökkenésével azonban a haszonvétel az egy hasznúság (tej, hús vagy bőr) felé tolódik el, vagyis: ahol a kecskét kevesebb módon hasznosítják, ott a tartásának sem lehetett nagy jelentősége. 9* 131