Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)
A kecske befogását elterjedt gyakorlatként írta le Németországból Rodiczky J. 14 Matolcsi J. két Kréta-szigeti ábrázolással igazolja (knosszoszi képírásos tábla, minoszi gyűrű), hogy az i. e. II. évezredben, a Mediterráneumban ismert volt a kecske fogatolása, s az ősi krétaiak még ekébe is befogták kecskéiket. A kutatók egy része ebben kultikus szokásokat vélt felfedezni. Van irodalmi utalás Kelet-Ázsiából is a kecske teherhordó állatként való alkalmazására. 125 Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a kecske valaha is számottevő igavonó állat lehetett, hiszen ezt alkata, vonóereje sem tette volna lehetővé. Arra azonban mindenképpen figyelmeztet, hogy szükség esetén, igaerő hiányában — más alkalmi megoldások között — sor kerülhetett befogására, nemcsak századunkban, hanem korábban is. Ez arra is felhívja a figyelmet, hogy az állatok fogatolásának kezdeteit nem lehet csupán a legáltalánosabb haszonállatok történetével összekapcsolni. 6. Az értékesítés formái A kecske értékesítésének — recens adatok szerint — nem alakultak ki állandó körzetei. Az állatot senki nem tartotta eladásra, értékesítése jobbára alkalomszerűen történt. Főleg a pár hetes fiatal gida, illetve a kiöregedett kecske került eladásra, tejelő állatot ritkán adtak el. Az értékesítés főleg egy-egy településen belül történt, vásárra ritkán hajtottak kecskét. Általában házaktól vitték el a vevők az állatot, de alkalmanként még a heti piacokon is árultak kecskéket az 1950-es években is. Ivarérett állatot falun belül nem szívesen vesznek meg, mert nehéz új helyre szoktatni. Kecskét nehéz vásárolni, mert mindenki a gyengébben tejelő, vagy öregebb állatait akarja eladni. A vásárlók az állat fogát nézték, mert az elárulta korát. Megtapogatták a tőgyét is, mert amelyik jó tőgyes, szép az aj ja, az sok tejet ad. Az eladók éppen ezért a vásárra hajtás előtt nem fejték meg állataikat, hogy jó tőgyesnek látszanak. Az öreg kecskéket főleg cigányok veszik meg levágásra. A kecskék értékesítése — ha vásárra vitték — általában azokon a helyeken történt, ahol a többi állatot is eladták. A vásárok helyét a földrajzi távolság és a vásártartás naptári ritmusa szabta meg. Egy-egy kistájon belül jól megfigyelhető a kecskék beszerzésé,r ' Matolcsi J., 1975. 161—162. 124
