Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

a szőrnek régen nagyobb jelentősége volt. 1637-ben gyártatlan cáp~ szőrt említ egy adat,

96 Pápai-Páriz latin—magyar szótára 1708-ban számon tartja a kecske szőr, szőr ruha kifejezéseket (cilicium).

07 Sulzer, F. J. a XVII. század végén leírta, hogy Moldvában és Havasalföldön a kecskeszőrből átalvetőket készítenek, illetve a curkán vastag gyapjával összeszőve, durva ágy- és lótakarót csinálnak belőle.

98 Egy 1889-es vásárhirdetés szerint Debrecenben a múlt század végén még gyapjú, marha- és kecskeszőr, csont, szaru, köröm és különféle bőrök vásárát is megrendezték. Ez azt jelzi, hogy a kecskeszőr akkor még kelendő cikk volt.

99 Árát még az 1917-es árszabás is számon tartotta. Ekkor a tiszta, gépen kimosott, fésülésre is alkalmas, s 10 cm-nél hosszabb bakszőr mázsája 6 korona; egyéb, fonásra nem alkalmas kecskeszőr mázsája 3,60 korona, a gödölye szőre pedig 4,50 korona.

100 A kecskeszőr feldolgozásának gyakorlata magas szinten legtovább a szőrtarisznyás iparosok tevékenységében maradt meg, a háziipar szintjén azonban szinte napjainkig él — ha elszórtan és kis mennyiségben is — a csergekészítés és kefekötés munkájában. A szőrtarisznyás mesterség története még nem teljesen feltárt. Korai meglétére, illetve a szőrtarisznya-készítés korai gyakorlatára utal, hogy már a XVI. század közepétől említik okleveles adatok.

101 A mesterség gyakorlására Veszprémből, Székesfehérvárról, Makóról, Szarvasról, Bihar megyéből, s a Dráva mellékéről vannak adataink, de minden bizonnyal foglalkoztak a szőrtarisznya készítésével szűrcsapók és szőrharisnya-készítők is.

102 E mesterek készítményei közül — a tarisznya mellett — keresettek voltak a pokrócok is. Nyersanyagukat részben a tímároktól, s a csizmabőröket készítő tobakoktöl szerezték be, részben pedig a bőrgyárakból kikerülő, illetve nyírott kecskeszőrt használták fel.

103 A szőrtarisznyák közül a kecskeszőrből készültek voltak a legértékesebbek, tartósságuk és vízhatlanságuk miatt.

101 Eddigi adataink azt jelzik, hogy a szőrtarisznyás mesterség kapcsolatai dél-délkeleti irányba mutatnak, bár nem kizárt, hogy ez csupán az elmúlt évszázad beszerzési lehetőségei, a szerb és román területek nagy !),; Szamota I.—Zolnay Gy., 466. 97 Szarvas G.—Simonyi Zs., III. 332. !)

« Sulzer F. J., 1781—82. I. 62—63. Idézi: Földes L., 1968. 240. m Dankó L, 1971. 409. ,,K

> Bodó L., 1959. 60. ,(

" Szamota I.—Zolnai Gy., 943. 102 Ebner S., 1931.; Domonkos O., 1955. 103 Ebner S., 1931. 165. 104 Domonkos O., 1955. 194. 120