Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

30. kép. Kecskék a miskolci kordoványos céh behívótábláján (1855) Kedveltek voltak ágyszőnyegként a fehér és fényesebb szőrű kecskék bőrei. Készültek kecskebőrből finom bőráruk (kordovány, saffián, sagrin), s használták a könyvkötők (marokkenbőr), készült belőle pergamen is.

87 A sevró-bőr (chévre=fr. kecske), mely szőrtelen kecskebőr, a ruházati iparok keresett alapanyaga.

88 A polgári viselet mellett a paraszti ruházatban is lényeges volt a kecskebőr. A parasztemberek között az egész országban elterjedt viselet volt a kecskebőrből készült, általában ujjatlan bekecs, ködmön, mellény. Az iparosok mellett a pásztorok és parasztemberek is értettek a kecskebőr kikészítéséhez. Ennek gyakorlata az emlékezetben elérhető időkben már nem volt általános, újabban a lenyúzott kecskebőrt bőrös kereskedők vásárolták fel, akik szekerekkel járták be a falvakat. Ma már nincs különösebb jelentősége, értéke a kecske87 Rodiczky J., 1911. 56—57. 88 Mezőgazdasági Lexikon I. 620. 117