Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

tát.

23 Az egyes régiókra jellemző, leginkább elterjedt oltóanyagok készítése azonban eltérést mutat az alföldi területek és az északkeleti hegyvidék között. Mindkét területen elsősorban a szopós, tejes fiatal állatok gyomrából készítették a tejoltót. Az oltókészítés módját azonban nem mindenki ismerte, főleg a juhászok kezén terjedt. A parasztemberek általában a juhászoktól szerezték be az oltót, újabban por alakú, bolti oltóanyagot használtak. Az északkeleti hegyvidéken a szopós borjú, bárány, kecskegida gyomrából készítettek oltót, az Alföldön ezekhez még a disznóöléskor kikészített sertésgyomor is társult. Ez utóbbit a hegyvidéki falvak nem használják. A Bükk-hegység, az Aggteleki-karsztvidék, a Zempléni-hegység, a Bodrogköz falvaiban és a barkó vidéken a levágott fiatal állat gyomrát alaposan kimossák, besózzák és szalmaszállal felfújva, bekötve szárítják ki.

24 Csak a gyomrot használják tehát fel úgy, hogy ujjhegynyi darabot vágnak belőle, azt langyos savóba áztatják, s a felhasználás során ezt öntik a tejhez. Egy aprócska oltódarab három-négy alkalommal is használható. Ezzel szemben az alföldi falvakban, levágás előtt megszoptatják a fiatal állatot, s a levágás során ügyelnek arra, hogy az elfogyasztott tej alvadéka a gyomorban maradjon. A gyomrot a Hortobágyon megszárítják, feldarabolják és néhány napig ecetben áztatják, korpával keverik.

25 A Kiskunságban sót tettek bele, és felfüstölték, majd megszárították, s tartalmával együtt — savó hozzáadásával — használták fel.

20 A Tiszazug falvaiban a kivett gyomorba ecetet és sót tettek, kilenc napig állni hagyták, majd az egészet üvegbe darabolták, vagy a gyomor tartalmát (tejalvadék) dolgozták össze sóval, ecettel és korpával, s ezt zárták dunsztos üvegbe. Néhány cseppje elég volt nagy mennyiségű tej oltásához.

27 Ezen a területen tehát a gyomor tartalmát, az alvadt tejet is felhasználják — fűszerek hozzáadásával — oltóként. Az oltó készítése és használata elsősorban a tejhaszonnak sajttá való feldolgozásához szükséges. A kecsketejből való sajtkészítés — hasonlóan a többi sajtféleséghez — a tejkultúra legmagasabb szia23 A keleti palócok juhászatában használják a juhtej konzerválására a kecskegida gyomrából készült oltót. Vö.: Paládi-Kovács A., 1965. 137. 2í Paládi-Kovács A., 1965. 137.; A bodrogközi adatért Bodó Sándornak tartozom köszönettel. 25 Győrffy I., én. II. 170. Ecsedi I., nyomán írja le ezt a készítésmódot a Hortobágyról. 26 Tálasi I., 1936. 213—214. 27 Sgy. Tiszakürt, Cserkeszőlő. 105