Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

26. kép. Juh- és kecsketúrós „vadna" (Szőlősardó, Borsod-A.-Z. megye) 27. kép. Csavaros túrósdézsa (Tiszakürt, Szolnok megye) csepegő savó ne keveredjen a túró közé, mert különben megrontotta azt. A telt edényt néhány nap után zsírral átitatott ruhával, s kis falappal takarták be, majd kővel lenyomatták. Használták erre acélra a juhászat csavaros túrósdézsáit is (27. kép). A begyúrt túró néhány hét alatt összeérett, csípőssé vált. Főleg nyár végén és ősz elején készítették, s télen fogyasztották az érett túrót, bár volt, ahol egész évben nem fogyott ki, mert mindig újat gyúrtak hozzá. Ették kenyérrel és hagymával, tették főtt tésztára is. Az előző móddal szemben, az északkeleti hegyvidéken az érett túrót mindig gomolyából készítették. A megszikkadt gomolyát lereszelték vagy húsdarálón ledarálták, sóval összegyúrva vadnába.,

17 kupába,

18 üvegbe vagy zománcos fazékba tették. Tormalevéllel, mogyoróia-lapuval takarták be, s deszkával, kővel nyomtatták le. A fentebb leírt módon fogyasztották ezen a vidéken is. Bár a kérdés a többi állat — főleg a juh — tejének feldolgozásával való összevetést kíván, úgy tűnik, hogy a kétféle eljárás a tejkultúra két eltérő rétegét tükrözi, s valószínűleg mások kulturális kapcsolatai is. A hegyvidéki adatok, a gomolya begyúrása a brindzakészítéssel mutat rokonságot, s észak17 Sgy. Varbóc, Jósvafő, Égerszög, Aggtelek (Borsod-A.-Z. megye). 18 Sgy. Kissikátor (Borsod-A.-Z. megye). 103