Feld István - Juan Cabello: A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980)

vár, sem pedig pusztuló uradalma nem jelentett különösebb értéket, elrendelték az épületek lakhatatlanná tételét. A kiküldött katonaság felgyújthatta a tetőket, födémeket, fából készült épületrészeket. A többit azután elvégezte az idő, majd a környék lakói. A védelem nélkül maradt falak közül először a gyengébb belső épületrészek omlottak össze — így pusztult el lassan a palota, a gazdasági épületek, így omlott be a kápolna boltozata —, majd az erősebb övezőfalak is romladozni kezdtek. A falu az 1730-as években beköltözött szlovákokkal és ruszinokkal megszaporodott lakossága azután — mint mindenütt — itt is a legolcsóbb kőbányának tekintette a romokat. Az új házak építéséhez főleg a szabályos tufakvádereket használtak előszeretettel. Ezeket lefeszegették a kaputorony és a kápolna minden elérhető részéről, s csak ott hagyták helyükön, ahol már veszélyesnek tartották a munkát (12., 59. kép). De emellett minden más követ is felhasználtak, még a kápolnaboltozat falazásra ugyancsak alkalmatlan bordáit is beépítették egy vár alatti házba. A reformkor idején azután egy újfajta, addig ismeretlen érdeklődés bontakozott ki: a régi romokat a nemzeti múlt emlékeinek kezdték tekinteni. Előbb csak a várakról szóló romantikus regék terjedtek el, majd hamarosan megindult az adatok tudományos igényű összegyűjtése is. Ezzel párhuzamosan metszetek és festmények készültek, a festők romantikus tájak iránti érdeklődésének a romok rendkívül alkalmas témát jelentettek. Így készítette el 1854-ben Ligeti Antal a füzéri vár ma ismert legelső ábrázolásait. Közülük kiemelkedik olajfestménye, mely a várhegyet nyugatról ábrázolja, előtérben a református templommal (3. kép). A vár északi falából már ekkor is kevés állt, de számos olyan részletet figyelhetünk meg a képen, melyet ma már hiába keresünk: elsősorban a könnyen pusztuló árnyékszékek külső formáját őrizte meg számunkra. Ugyanez vonatkozik Ligeti litográfiájára is, mely a romantikus tájtól eltekintve igen hiteles képet ad a romokról délnyugati irányból (4. kép). Majd 1868-ban jelent meg a Vasárnapi Újságban Greguss János metszete a vár keleti oldaláról, ezen lényegében már a mai állapot látható (5. kép). A következő rajzokat már a tudományos dokumentálás igényével készítette 1890-ben Miskovszky Viktor. Főleg az a képe fontos számunkra, mely délről ábrázolja a várat: ekkor a kápolnától nyugatra eső falszakaszban még megvolt a palota földszintjének két nagy ablaka (18. kép). A keletről készített rajza közelebbről ábrázolja ugyanazt, mint Greguss metszete (17. kép). Végül a nagyrészt 91