Feld István - Juan Cabello: A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980)

A VÁR PUSZTULÁSA ÉS AZ ELSŐ HELYREÁLLÍTÁS Nincs közelebbi tudomásunk arról, hogy mit jelentett pontosan a vár 1676. évi „elrontása", de szinte biztos, hogy nem egy rendszeres robbantásról volt szó. Ebben az esetben aligha maradt volna ránk ilyen állapotban a bejárati rész, nem is beszélve a kápolnáról, mely építésmódja következtében első áldozata lett volna egy ilyen pusztításnak. Egykorú adatok szerint a robbanóanyag beszerzése és a robbantás lebonyolítása hatalmas költségekbe került. A köztudat ugyan a 17—18. század fordulóját a nagy várrobbantások időszakaként tartja számon — a Habsburg-uralkodókat és a bécsi udvart hibáztatva ezzel minden korábbi és későbbi pusztulásért is — a valóság azonban sokkal hétköznapibb lehetett. Mint láttuk, a füzéri vár a 17. század végén már elveszítette gazdasági szerepét. Katonai jelentősége is a minimálisra csökkent: ekkor a háborúkat már nem a várostromok, hanem sokkal inkább a mezei csaták döntötték el. Ebben az időben így legfeljebb a síkföldi erődöket volt érdemes fenntartani, a várkastéllyá át nem alakult hegyi várak egyre inkább csak felesleges anyagi terhet jelentettek tulajdonosaiknak. A feudális várak történeti szerepe ezzel véget ért, ekkor, de legkésőbb a 18. században 'el is hagyták őket. Mindez nemcsak hazánkban volt így: a környező országokban ugyanolyan nagy számban találunk várromokat, mint nálunk. Ezt az elkerülhetetlen pusztulást itt csupán meggyorsította a bécsi udvar elhatározása: a várak egy részét alkalmatlanná akarta tenni arra, hogy a kibontakozó függetlenségi mozgalmak bázisául szolgálhassanak. Ez azonban csak a védőművek, különösen az újabb ágyúbástyák megsemmisítését jelentette, számos várat — többek között a Wesselényi által említett Boldogkőt is — még ezután is lehetett lakni.

101 Füzéren viszont,- ahol a kincstárnak már sem a 101. Boldogkő várában így legfeljebb a nyugati külső védőművet semmisíthették meg. Ugyanúgy Sárospatakon is csak a külső falakat rombolták le, vagy a felvidéki Sztrecsnón csak a bejárat melletti olaszbástyát robbantották fel, a kiugró kápolna és a lakóépületek jelentős része ma is áll. A példák sorát még lehetne folytatni. 90