Feld István - Juan Cabello: A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980)
felszerelés- és szerelékraktáraként szolgált. Só, köles, kender és fűszerek mellett rengeteg teknőt, ládát, hordót, zsindely- és lécszeget, vasszerszámokat — meszelőkanalat, horgot, fahasító éket — és egy „égett boros vaslábast" — talán pálinkafőző edényt — írtak itt össze. 1665-ben fűrész, csákány, fúró, nyárs és rézmozsár mellett már 57 szakállas puskát és 8 muskétát is tartottak itt. Korábban csak az emeletén — a „sáfárház felett való házban" — volt a fegyvertár — a „Czejt ház" (Zeughaus), ahogy 1665-ben említik. Itt 1620-ban nagy mennyiségű lőszert — többek között 250 közepes ágyúhoz, 4400 szakállas puskához való vasgolyót — írtak össze. 1665-ben emellett még tüzes gránátokat és „cserepekben való tüzes szerszámokat", sisakokat, nyakvédő páncélt is látott itt az összeíró. Ide egyébként a „kapu feletti gerendás felház"-ból lehetett bejutni. A sáfárházzal nyugat felől szomszédos helyiség a sütőház: volt. „Jól fűtő kemencéjét" és a helyiséget két részre osztó „bolthajtásos kőlábakat" — melyeket sikerült feltárnunk — először ugyan csak az 1644. évi összeírás említi, de ezek bizonyára már 1620-ban is megvoltak, csupán az utóbbi inventárium készítője inkább az ingóságokat tarthatta fontosnak. Le is írja részletesen a sütőház felszerelését: sütőteknőt, szitát, „kenyérszakasztó" táblát, pecsenyesütő horgot, rézmozsarat. Húsz év múlva még vágóasztalról és húsvágó tőkéről is értesülünk. Tehát nem csupán a kenyeret készítették itt, de a pecsenyék is a hatalmas kemencében sültek. 1665 körül azonban már aligha sütöttek itt bármit is: ekkor csak egy rossz székből és egy kalodából állt a felszerelés. A következő helyiségben, a konyhában 1620-ban szintén gazdag felszerelést írtak össze. „Kőkémény alatt, lábakon" való „jó tűzhelyéről" ugyan csak 1644-ben szerzünk először tudomást, de ez — melynek maradványait ugyancsak feltártuk — ugyanúgy meglehetett már húsz évvel korábban is, mint az említett sütőkemence. Vasfazékból, serpenyőből, két vaskésből, vasnyársból, egy bárdból és tormareszelőből, vasrostélyokból, rézmozsarakból, tálmosószékből, hét óntálból és 17 fatányérból állt ekkor össze a konyhai felszerelés. 1665-ben azonban már itt sem találta sok nyomát az életnek az összeíró. Egyébként innen lehetett egy falépcsőn feljutni a várfal védőfolyosójára, „fokára" is. A konyhával szomszédos következő helyiség „deákház", vagy „secretariusok háza" néven szerepel az összeírásokban. Eredetileg bizonyára az uradalom igazgatásával kapcsolatos írásbeli munkát végző deákok, írnokok lakhattak itt. Az épületrész kétszintes volt, mindebből — mint említettük — falcsonkokon kívül, csak a kettős árnyékszék maradt ránk. A földszinten egyszerűbb berendezés — asztal, lóca, láda — mellett, 1644-ben egy „öreg, fejér, kívülfűtős kályhás kemencét" írtak itt le } mely 1665-ben már igen rossz ál6 ,
