Feld István - Juan Cabello: A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980)

kapubástya az ő műve, formája igen közel áll az általa épített egri Varkoch-kapuéhoz.

75 Nincs tudomásunk arról, hogy az így megerősített várat támadás érte volna. Füzér nem vált végvárrá, s e nyugtalan időben is tovább folytatódhatott megszokott élete. Bácsmegyei János volt ez idő tájt a vár tiszttartója, Ferber Farkas pedig provizor, a várban élők ellátásának felelőse. A mezőgazdasági technika fejlődésével az uradalom egyre nagyobb bevételt hozott, annak ellenére, hogy az egész portáik száma csökkent, néhány település — mint Kápolna — el is pusztásodott. 1552-ben még így is 14 falut soroltak a vártartozékok közé, összesen 76 portával. Legnagyobb közülük Füzér 25 portával, de továbbra is jelentős település Nyíri és Mikóháza is. 1563-ban nagyrészt ugyanezekkel a falvakkal találkozunk.

70 A terület a 16—17. században kívül esett a török hódoltságon. A Hernád-völgy be gyakran beütő sarcoló csapatok idáig nem jutottak el, csupán délkeletről csapott néha be az ellenség a Ronyva vidékére. Ez történt 1567 előtt is, amikor az uradalom három ideeső falvát: Mátyásházát és a két Regmecet teljesen elpusztították a tatár segédcsapatok. A Perényi Gábor halála évében felvett összeírás így csak Komlóst, Nyírit, Mikóházát, Pálházát, Vilyt, Kajatát, Bistét, Radványt és Füzért említi lakott helyként. Ekkor a várban szolgáló zselléiékről is értesülünk: Estók Gergely és Kertész Bertalan őrök voltak, Szakács Albert szakácsként, Borsvai András a várkert kertészeként, Lengyel Szaniszló pedig serfőzőként dolgozott.

77 75. Vedani munkásságának részletes ismertetése: Déthsy M.: I maestri cinquecenteschi del castello di Sárospatak. In: Acta Techn. Acad. Scient. Hung. 67. (1970) 105—124., valamint korábban Herczog J.: Adatok a hazai építészet XVI. századi történetéhez. In: Magyar Művészet. II. 19—26. Jakab mesterre: Kemény L.: Kassai építőmesterek: In: Magyar Mérnök és Építész-Egylet Közlönye. 1904. 80. 76. Demkó K.: Felső-magyarországi várak és várbirtokok a XVI. században. In: Hadtörténeti Közlemények. 1914. 622. 77. Az inquilini között említik: „Gregorius Elek vigil in arcé — Andreas Borsway hortulanus hortus arcis — Albertus Zakach cocus. rn arcé — Bartholomeus Kertez vigil in arcé — Stanislaus Lengyel braxator cerevisii in arcé" (Orsz. Levélt. E. 156. Urb. et Consc. fasc. 122/2. — az adatért Baranyai Bélánénak tartozunk köszönettel. — Nem egyedülálló eset, hogy zsellérek fegyveres, s egyéb szolgálatot teljesítettek egy várban. Ez széles körben elterjedt szokás lehetett, erre utal, hogy ekkor a dunántúli Sárvár uradalmában igen nagy számban láttak el zsellérek fegyveres szolgálatot, várbeli darabontként: Búza J.: Mezőgazdaság: és parasztság a török korban. In: Sárvár monográfiája. Szombathely. 1978. 289—291. 62