Feld István - Juan Cabello: A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980)

Az épületek adta kereten kívül a várban folyt egykori élet néhány tárgyi emlékét is ismerjük. Kutatásaink során elsősorban főzőedények töredékei kerültek elő, a valamelyik gazdasági épületben berendezett konyha felszerelésének maradványai. Formájuk, díszítésük, durva anyaguk hasonló volt a 13. és 14. század folyamán (14. kép). Kályhacsempék, kályhaszemek ebből az időből nem kerültek elő, a palotában bizonyára kandallókkal, másutt kemenceszerű alkalmatosságokkal fűtöttek. Ilyen lehetett tehát az Anjou-kori vár, melynek történetében ezután Luxemburgi Zsigmond trónralépte döntő változást jelentett. A fiatal, tapasztalatlan király — hogy meg tudja fizetni az őt támogató főurak szolgálatait — 1387—1392 között eladományozta, vagy elzálogosította a királyi várak több mint felét. Ezzel a nagybirtokos arisztokrácia túlsúlyba került a királlyal szemben, kezébe került az ország birtokainak többsége.

32 Ekkor gazdagodott meg többek között az ősi Rátót-nemzetség sarja, Ilsvai Lesták, Zsigmond udvarmestere, aki 1387-ben számtalan más királyi várral együtt Füzért is zálogba vette, 3000 forintért.

33 A király azonban kezdettől fogva arra is törekedett, hogy — idegenekből és köznemesekből — az Anjou-kor főuraival szemben egy hozzá feltétlenül hű bárói csoportot hozzon létre. E cél érdekében nem sajnálta azután újabb és újabb, hatalmas birtokok eladományozását, annak ellenére, hogy az első évek pazarlása után, később már minden eszközzel a megmaradt váruradalmak megtartására összpontosított. Az általa így a főnemesség soraiba emelt köznemesek közé tartoztak a Perényiek is, akik — miután a király visszaváltotta Ilsvaitól — 1389-ben örök adományul kapták Füzér várát és tartozékait: Füzér, Komlós, Nyíri, Kápolna, Biste, Pusztaújfalu, Radvány, Kajata és Pálháza falvakat.

34 31. A várakban folytatott újabb építkezések jellegére: Fügedi E. 1975. 81—83. A tornyok jelképfunkciójáról: Mojzer M.: Torotiy, kupola, kolonnád. Bp. 1971. c. munkájában ír, s a középkori várakra is vonatkoztatható az, amit a későbbi kastélyokról említ: a torony „sajátos nemesi jel: ez a jel hivatott arra, hogy a környező birtokon élőt, vagy az arra járót a hely birtokosa hatalmára, illetve jogaira intse". (17. o.) A várkapuk feletti feliratos táblákra: Vágbeszterce, Zsolnalitva — Pison, S. 1977. 211., 269.; Nógrád, Csővár — Feld L—Jakus L.—László Cs. 1979. 34., 55. 32. A kérdésről részletesen: Engel P. 1977. 30. skk. 33. A következő évben feleségére ruházza a várat: ZSO. I. 643., valamint Engel P. 1977. 32. 34. Zsigmond adományozási politikájáról alapvető megállapításokkal: Engel P. 1977. 34—35., az adományozásra: Pcttkó B. 1911. 225., ZSO. I. 915. 32