Feld István - Juan Cabello: A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980)

A 14. század közepe utáni időkből nem ismerjük Füzér várnagyát, de nem kizárt, hogy továbbra is a vármegye ispánjai töltötték be ezt a tisztséget. A vár alvárnagyai közül egyről, Szendi Tamásról tudunk, aki 1350-ben egy megyebeli birtokot kapott hű szolgálataiért Nagy Lajostól.

29 Ebben az időben a váruradalom már egy teljesen zárt gazdasági és igazságszolgáltatási egységgé alakult, hol a jobbágyok felett a várnagy és helyettese szinte élet és halál ura volt. Maguk a várnagyok ugyan csak ritkán fordulhattak meg a várban, de bizonyára nemcsak arra ügyeltek, hogy familiárisuk a királyi várat jó állapotban őrizze meg, de szükségasnek tarthatták azt is, hogy új építkezésekkel növelje védhetőségét és fényét. A füzéri várban ekkor folyt építkezésekről ma még elég keveset tudunk. Lehet, hogy bővítették a palotát, talán ekkor épült a keleti része. Ekkor emelhették azt a később elbontott épületet is, melynek boltozati bordáit, záróköveit és más részleteit a ma is álló várkápolna alépítményének falában találtuk meg. Arra gondoltunk, hogy ez is egy kápolna lehetett, mely később már nem felelt meg az igényeknek. Helyét sajnos, nem ismerjük, de feltételezzük, hogy vagy magában a palotában, vagy közvetlenül mellette állt.

30 Emellett bizonyára többször építkeztek a várfalakon, a gazdasági épületieken, de ezekről sincs közelebbi tudomásunk. Azt sem sikerült kiderítenünk, hogy mikor készült a vár északkeleti részén a kaputorony, ugyanis közvetlenül a csupasz sziklafelszínre épült, faragott részleteit nem ismerjük, falazásmódja pedig korhatározásra alkalmatlan. Elképzelhető, hogy ezt is valamelyik királyi várnagy építtette, de az sem kizárt, hogy csak a következő évszázadban, a Perényiek birtoklása alatt készült. Az egykor legalább kétemeletes, 7x7 méteres alapterületű torony keleti oldalával kiugrott az Árpád-kori várfal síkjából (30. kép). Az út ezentúl rajta keresztül vezetett a várudvarra, így feleslegessé vált a korábbi kapunyílás, melyet ekkor az új épület készítéséhez használt, laposabb tufakváderakkel elfalaztak (9. kép). Az új kapu előtt, kívül magasan jelentkezik a sziklafelszín, a bejutást akadályozó farkasveremnek nem találtuk nyomát. 29. „ ... Thomas filius Andree de Zend, vicecastellanus de Fyzer fidelis noster..." — Anjou-kori okmánytár. (Szerk.: Nagy Imre és Nagy Gyula.). V. Bp. 1920. 420. 30. A várnagyok tevékenységére: Fügedi E. 1975. 75. skk.; az elbontott építmény faragott kövei közül a rövid, kétszer hornyolt boltozati bordák XIV. századi párhuzamait Cseh- és Lengyelországból ismerjük. (32. kép. 6.) 29