Feld István - Juan Cabello: A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980)

A VÁR AZ ANJOU-KORBAN Károly Róbert és Nagy Lajos, felismerve a feudális várakban rejlő lehetőségeket, hosszú és nyugodt uralmuk alatt a királyi várak általuk kiépített rendszere segítségével ellenőrizték az országot. Hatalmuk a várakba várnagyként ültetett bizalmi embereiken nyugodott. A várnagyokról eddig még kevés szó esett, pedig nélkülük a tartományuraságok létrejötte sem lett volna elképzelhető. A várbirtokos főnemes ugyanis közvetlenül csak egyetlen vár irányítását tudta ellátni, így ha több vár volt a kezében, megbízható emberekre kellett azokat bíznia. Ezek az általában közép- vagy köznemesi származású férfiak az úr kíséretéből, famíliájából kerültek ki, jellegzetes képviselőjük volt Amadé szolgálatában a kassaiak ellen eredményesen védekező gönci várnagy. A tartományurak várnagyi szervezete volt az ielőzménye Károly Róbert várrendszerének. A királyi várakat hívei a királyt képviselve, „pro honore", azaz tisztségül kapták. A várhoz tartozó falvak szolgálati birtoknak számítottak, s ennek fejében a várnagyok tartoztak a király számára a várat jó karban megőrizni, megvédeni, a birtokokat megfelelően igazgatni, sőt növelni. Mint királyi tisztviselők, urukat jogi ügyekben — perekben, birtokbaiktatásoknál — is képviselték és ugyanígy a „király iképében" bíráskodtak a várban tartott úriszéken a birtok jobbágyai felett. Ha a várnagy volt a megye ispánja is, a vár katonasága biztosította az ehhez szükséges hatalmat.

24 Az Anjou-uralkodók ügyeltek arra, hogy túl nagy birtokokra még a hozzájuk hű főurak se tegyenek szert. Ha lehetett, másutt töltettek be velük méltóságokat, mint ahol fő birtokaik voltak. Ez alól csupán néhány, hatalmuk biztos támaszának tartott arisz24. E várnagyok szerepének részletes vizsgálata: Fügedi E. 1975. 74.; uő. 1977. 68—82., valamint Engel P. 1977. 13. 26