Feld István - Juan Cabello: A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980)

Maga a hegytető egy mintegy 40x70 méteres, szabálytalan formájú terület, melynek nyugati része néhány méterrel mélyebben helyezkedik el a keletinél. Ezt, a terep formáját követve, egy átlag 1,5 méter vastag és a belső szinthez képest 5—6 méter magas kőfallal vették körül — melyet már a lejtőre alapoztak —, s így egy szabálytalan, ovális formájú alaprajzot kaptak (8. kép). A várfal építéséhez helyszínen kitermelt kőanyagot használtak, a szerkezetileg fontos részeket — a kaput, a rézsűs külső lábazatot — vulkáni tufából alakították ki. Ezt az igen jól megmunkálható anyagot ma Füzérkomlós környékén bányásszák, s valószínűleg a vár építésekor is itt fejthették a szükséges tömböket. Felszállításuk a várba nem volt könnyű feladat, s ez önmagában is jelzi, milyen terhet jelentett a kővárak építése. Az északkeleti részen megmaradt egyetlen eredeti, magas várfalszakasz tanúsága szerint — melyen egy lépcsőszerű visszaugrás található — a várfalakon belső védőfolyosó futott körbe. Erről lehetett megközelíteni az egykori kilövőnyílásokat, vagy védőpártázatokat. A falat kívül néhol keskeny támpillérek erősítették. A vár északkeleti részén nyílott az egyszerű, kicsiny várkapu, mely tulajdonképpen egy, a várfalba vágott „lyuk" volt. A külső szinthez képest magasabban helyezkedett el, s valószínűleg egy faszerkezetű feljáróval lehetett megközelíteni. A kapu pontos formáját a későbbi várfalvastagítások, befalazások, pusztulások miatt sajnos nem ismerjük, csak alsó része maradt ránk (9. kép). Ügy tűnik — bár e kérdéssel a kutatás még igen keveset foglalkozott —, hogy Ár'pádnkori, kőből épült hegyi várainknál általános volt ez a kaputípus, mely csak arra volt alkalmas, hogy egy gyalogos bejusson rajta a várfallal övezett területre. A kapu minden korban a vár legkényesebb pontja volt, s ezeket az egyszerű nyílásokat könynyen lehetett ellenőrizni, még tornyot sem kellett föléjük emelni. A lovas vagy szekér befogadására is alkalmas, gyakran kettős kapuelrendezés talán csak a következő évszázadokban jelenhetett meg hegyi váraink többségénél.

10 16. Ilyen egyszerű nyílásokat ismerünk Vajdahunyad, Csobánc, Sümeg, Hollókő, Sirok és Drégely várainál: B. Nagy M. 1973. 17.; Gerő L. 1975. 180., 254., 297. és 300. (részben az egyes kutatóktól). Lektorunk, Horler Miklós úgy véli, nem lehet kizárni, hogy a korai időkben is voltak egyes várakban akár szekérrel i& járható kapuk, a kapunyílás formája a vár topográfiai helyzetétől és funkciójától is függött. A kérdés eldöntéséhez korai váraink további régészeti kutatása és az eredmények feldolgozása szükséges, jelenleg az egyszerűbb kapu tűnik általánosabbnak. 18