Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

Északi-Kárpátokban (és Európa más tájain is) jól ismertek.

89 Ha keskeny patakban halásztak vele — ahogyan azt Herman Ottó is leírta — ketten társultak: egyikük a hálót tartotta, másikuk pedig zurholórúd segítségével zavarta a halat.

90 A szélesebb, de szintén sekély vízben többé-kevésbé állandósult „akcióközösség" dolgozott: több hálóval mintegy elrekesztették a medret, s a hálósokkal szemben álltak fel a hajtók, akik a víz ütögetésével, a kövek és bokrok piszkálgatásával űzték a halakat.

91 A víz mélységével egyenes arányban nő a háló mérete, s a halászati mód is szükségszerűen megváltozik, hiszen a vízben állva nem lehet elzárni a menekülő hal útját, és a nagyobb szerszám emelgetése is nehézkesebb. Szerepet kap tehát a csónak: a Tisza és a Duna mentén általános bokorhálóval, bokorszákkal mindenütt csónakról halászott az alkalmilag társult két-három ember.

92 Nagyobb vízmélység mellett sem ismeretlen azonban a medret elrekesztő hálósorral megvalósított csoportos hajtóhalászat. Ehhez szin8íí A fentebb idézetteken túl 1. pl. Sztripszky H., 1902. 165—166. (Háromszék: bokrászó háló, pércák); Roska M., 1943. 190—193. (Iza folyó: román sak); Gunda B., 1966. 82. (Erdélyi Érchegység: román tirbuc); Martinka J., 1931. 100—101. (Kelet-szlovákiai folyók, s a Hernád is: sak); Mjartan J., 1952. 134. (Liptó: sak); Andreska J., 1972. 212. (a sah mellett egyéb elnevezések is); Gaál K., 1968. 77. (a burgenlandi Ber nagyobb méretű, de az 1584-ben készült metszet ilyen eszközt ábrázol.). 90 A hajtás és a hajtórúd elnevezéseinek (a zurbol, gübül, botló stb. hangutánzó és egyéb belső keletkezésű szavaknak) az értelmezésére 1. Mészöly G., 1915. 15—16. Ha ezek a szavak belső keletkezésűéit, semmiképpen sem tulajdoníthatunk olyan jelentőséget az esetleges egybeeséseknek, mint Jankó J., 1900. 379—386. gondolta. 91 L. pl. Andreska J., 1972. 254. — A közös hajtás kissé felületes leírását adja az Árva folyóról Nagy J., 1891. 211: „Néha hajtó halászatot is rendeznek. Ezt akkor szokták rendezni, mikor a víz állása alacsony, s mikor is sokan doronggal az Árvába mennek és a folyó egész szélességében a halakat fölfelé (!?) kergetik, valamivel följebb számosan kupaalakú (?!) hálóval várják és gyakran gazdag zsákmányra tesznek szert." (A zsákszerű hálók altípusai a délnyugat-dunántúli tráglyaháló [Némethy E., 1941. 264—267; Reuter C, 1970. 487—488.] és az ormánsági kácsér [Zentai J., 1966. 181—201.]; ezekre a hálókra is társaságban hajtottak.) »2 L. pl.: Ecsedi L, 1934. 191—192; Szabó K., 1937. 395—396; Nyíri A., 1948. 54—55. — A Dunán: Sólymos E., 1965. 177—178. 93 Pl. a Körösökön: Banner J., 1926. 213; Sólymos E., 1960. 7. 63