Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

lárd vezető közegként: a kövekre mért ütéssel kábítottak.

52 Az eltérő természeti körülményekhez hozzáigazított halkábításnak e két változata közül az inkább állóvizekre, kiterjedt szélvizekre jellemzőt találtuk meg a Hernádon, ahol — említettük — viszonylag kevés volt az ilyen jellegű víz. Valószínű tehát, hogy mindig is a kábításos halfogás „peremterülete" volt ez a vidék, hiszen hasonló nagyságrendű folyók mentéről eléggé kevés adatot ismerünk.

53 A tapogatók — Magyarországon mindenütt — a meglábolható állóvizek jellegzetes eszközei: nagyobb folyóink ártéaé vízállásaibar., a sekélyebb tavakban, a nagyobb tavak parti sávjában nem alkalmi volt a használatuk, hanem a paraszthalászok állandó szerszámkészrletéhez tartoztak.

54 A leborítás, mint alapelv, azonban — inkább a legutóbbi évszázadban, mint korábban — újabb és újabb eszközökben is testet öltött. Olyan eszközökben, melyekkel mély vízben, a kézzel való kiemelést kiküszöbölve lehetett halászni (reginás-, zsákos tapogató, borító stb.) Megváltozott a borítókas anyaga is: a vessző mellett és helyett mind nagyobb szerephez jutott a háló, majd utóbb a drótháló.

53 A tapogatás elvének ez a differenciálódott továbbfejlődése, többféle anyagú és funkciójú borítóféle egyidejű használata, a halászfoglalkozáshoz való különböző viszonynak is tükörképe. Ahol mesterségbeli tudásban határozottan elkülönülnek az alkalmi halfogók, a rendszeresen halászgató orvhalászok és a kishalászok, a borítónak is rendszerint más-más változatát használják.

56 A Hernád mentén ismeretlenek az újabb eszközváltozatok. Csak a sporadikusan adatolható takaró hál óval analóg „borító-emelő" — több fogási elvet egyesítő változat — jutott el valamilyen úton,

57 talán nem is messziről, hiszen M. Kiss Lajos — az 52 Pl. Gunda B., 1966. 80. — A „kalapácsos" pisztrángfogás veszélyére a Halászat c. szaklap is felhívta a figyelmet (XIX [1918. jan. 15.] 2. sz. 15.) — Martinka J., 1931. 94—95. is leírta a kövekre dobott kövekkel történő pisztráng-kábítást, s a jég alatti kábítás egy speciális formáját. 53 A részletes leírások az árterekre vonatkoznak, akkor is, ha kisebb folyók mentén (Bodrog, Szamos, Rába) kábítottak (V. ö.: Szilágyi M., 1963.) 54 A tapogatókról összefoglalóan: Sólymos E., 1957; Szilágyi M., 1961. 55 Az újabb (hálós és, dróthálós) változatokra 1. még,: Bárdosi J., 1950; Szilágyi M., 1971. 281—282; Szilágyi M., 1973/A. 181—183. 56 L. erről a Szolnok megyei Néprajzi Atlasz tapasztalatait: Szilágyi M.

f 1974—1975. 1/1: 222—226 és 1/2: 148—149. 57 V. ö.: Sólymos E,, 1957. 451—452. 55