Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

módra, munkaeszközként — használta kezét, a halak és vizek életével kapcsolatos tapasztalatai voltak. Először nyilván az „ahol és amikor ernyedtebben mozognak a halak, könnyebben megfoghatók" tartalmú megfigyelés, majd az ernyedtebb mozgás okainak felismerése jelentette a tapasztalatot. S talán már az „okok" felismerésével egyidejűleg mesterségesen is előidézték a halak számára kedvezőtlen körülményeiket: eiapasztották a vizet, hogy az iszapban küszködő halat megfoghassák, kábító ütéssel vagy mérgező növények vízbe szórásával előbb mozgásképtelenné tették őket stb.

37 A legegyszerűbb halászati eljárások relatív kronológiáját — éppen azért, mert elemi gondolatok megtestesülései — természetesen lehetetlen lenne a Hernádra konkretizálva megállapítani. A hernádi példa csak azt igazolja, hogy az emberiség „megszüntetve megőrizte" azokat a termelési tapasztalatokat is, melyeket már fejlődése kezdetén megszerzett. A „megőrzés" ebben az összefüggésben a hagyományozódás és a folytonos újrafelfedezés lehetőségének dialektikáját jelenti, a „megszüntetés" pedig azt, hogy e fogási módok, a társadalmi termelés perifériájára szorulván, a munkamegosztás magasabb fokán csak „fejlettebb" fogási módokba beépülve jellemezhetik a halász-specialisták társadalmi érdekű „termelését".

38 Ha lehetetlen is a kézzel vagy alkalmi eszközökkel való halfogás, a tapogatás vagy mérgező halászat helyi „előtörténetének" kiderítése, az összehasonlító adatok fényében tüzetesebben szemügyre vehetjük a természeti körülményeknek a legegyszerűbb fogási módok alkalmazási lehetőségeit behatároló hatását. Illetve — ami még izgalmasabb kérdés — megkísérelhetjük annak kiderítését, hogy miért nem találtunk meg olyan archaikus fogási módokat, melyek 37 Az „elemi gondolatok" és a „fejlettebb" halászati módszerek kialakulása időrendjének meghatározását csak néprajzi módszerekkel nem oldhatjuk meg, hiszen már a mezolitikus vadászok és halászok ismerték a kéregúszókkal fenntartott, kőnehezékes kerítőhálókat, a szaka nélküli horgokat és a vesszővarsákat (Clark Gr., 1975. 115.) Elméleti jelentősége lehet tehát az egyszerűbb és fejlettebb módszerek ilyen elkülönítésének. Azt jelenti, hogy az „elemi gondolatok" a történeti fejlődés során alig (vagy keveset) változtak, a bekerítés, a rekesztés, a horgászat stb. alapelvei viszont az általános gazdaságitársadalmi-technológiai fejlődés fő vonalával szinkronban újabb és újabb formában is meg tudtak jelenni. 38 Először a hal ütés eredet-kérdését felvetve fogalmaztam meg ezeket a gondolatokat (Szilágyi M., 1963.); részletesebben szólok róla a magyar halászati kutatásokat összegző dolgozatomban (Szilágyi M., 1978.) 4* 51