Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

22. kép: Kisméretű emelőháló használata borítóként (Gibárt — Szilágyi M. felv.) a gyerekek vagy a cigányok alkalmilag szalmahúzó horoggal vagy vasvillával is próbálkoztak: ahogy egy bottal leüthető, meg is szúrható a meglátott — főleg az ívó — hal. A dobóhálót általában ismerték, de helyi használatát (még a kísérletet sem) nem tudtuk kideríteni. Látták a dobóhálóval való halászatot a bőcsiek, hernádcéceiek, vizsolyiak, sőt a gesztelyiek és gibártiak a dobóháló formájú, de csónakról vontatható sleppzsdfckal való kísérletezésről is szólottak, következetesen a tiszaiak, miskolciak próbálkozásaihoz kapcsolván ezeket az eszközöket. Talán szélesebb körű elterjedésre számíthat a gyűjtésünk idején megfigyelt, Gibárton és Hernádbűdön akkortájt újdonságnak számító „kísérlet". Az általánosan használthoz képest feltűnően kisméretű (lxl méteres) emelőhálót (ennek a káváját neon toldották) néhányan a hagyományos gyakorlattól eltérő módon használták. Úgy szedték fel a hálót, a kávákat feszesen összekötő zsinegre-, hogy minél nagyobb öble legyen. Ha ezt az inkább borogatónak, borítónak, mint emelőnek nevezett hálót a vízbe merítették, s a fenékre nyomták, nemcsak — elsősorban nem — a felette éppen elúszó ha48