Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

őrnek a kávák között átlósan kifeszített három-három fonalat nevezték; amiket — hogy az úszó hal biztosabban beleütközzék —, egymással is több helyütt összekötöttek. Az átlós szálak metszési pontjától a káva és rúd kötéséhez vezettek fel egy fonalat, ahonnan — egy, a rúdba vert karikán átbújtatva — tovább vezették a nyél fogóvégéig. Ha a halász ujjára tekerte a fonalat, biztosan megérezte, amikor hal ütközött az őrnek. Ilyenkor kellett emelnie. Annak ellenére, hogy másutt nem (vagy csak homályosan) emlékeztek az őrökre, a hernádbűdiek „múltra" vonatkozó információját a hagyományos tapasztalati anyag szerves részének tekinthetjük, semmiképpen sem helyi kísérletnek. Korántsem lehet ugyanis véletlen, hogy a hernádbűdiek ettől az eszköztől határozottan elkülönítve szintén őrös téli csempelyvől is beszéltek, (18. kép, b.), másutt viszont — ha tudtak is hasonló szervezettségű téli emelőhálós halászatról —, az őrök alkalmazására nem emlékeztek. Márpedig a téli emelőhálózás és a halak hajtása majdnem szükségszerűen őrös hálókkal kell, hogy összekapcsolódjék. Ha télen lékről halásztak a csempellyel a hernádbűdiek, a rúd elhelyezésén is módosítottak: a kávák kereszteződésétől függőlegesre állították. (A rúd végét kereszt alakban bevágva csatlakoztatták a kávákat, s alul megkötötték.) A téli csempelyezés ugyanúgy közös munka, szervezett halászcsapatot feltételező tevékenység volt, mint a meriszákkal való halászat. Nagy lékot vágtak, olyan nagyot, hogy 2—3 csempely egymás mellett beleférjen, kis lékokon pedig botióztak. Mikor a hálósok a rúd mellett felvezetett és ujjúkra tekert fonálon érezték, hogy hal ütközött az őrbe, szóltak a botlásoknak, azok megálltak, maguk pedig felhúzták a hálót. Más falvakban is emlegették, hogy régebben léken át csempelyeztek (Sajóhidvég, Gibárt, Pere, Hernádkak, Belegrád, Gesztely), s valószínű, hogy ezek a hiányos adatok ugyanilyen halászatot jelentenek. Hernádbűdön viszont azt nem tudtuk kideríteni, hogy ha a meriszákkal azonos munkaszervezetben használták télen a csempelyt, hogyan lehetett egyidejűleg jellegzetes szerszám mindegyik. Nem egészen egyértelmű és meggyőző néhány halásznak a magyarázata, hogy ti. a téli csempely a régebbi; megelőzte a meriszák téli használatát. Teljesen valószínűtlenként mégsem vethetjük el ezt a magyarázatot. Az emelőhálót bemutatva elsősorban nem a jelenkori gyakorlat szabályokkal körülbástyázott részleteit, hanem a hagyományos ismeretek hangsúlyos kiemelését tekintettük elsődleges szempontnak. A „hagyományos" kiemelésére más vidékek emelőhálós halászatának ismerete bátorított. 39