Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

tosabb szerszámnak tekintik, de hozzáteszik: ez az a szerszám, „amit mámmá zsiványhálónak hívnak" (Hernádbűd). Mások tudnak róla, hogy néhányan használják még — tilosban halászva — a kaparóhálót, mégsem tekintik jellegzetes eszköznek, mert — így érvelnek — túlságosan alkalomhoz kötött a használata. Hernádkaktól délre is sokan ismerik a kaparóhálót, esetenként a Hernádon is látták halászni vele a tiszaiakat, de azt állítják, hogy a falubeliek közül sienki sem használta. A kaparóháló szerkezete hasonló a később bemutatandó meriszákéhoz. Mindkét eszköz forgórésze egy zsákszerű háló, melyet félkör alakban meghajlított és erős zsineggel összehúzott kávára szednek fel. (5. kép, a.) A formai (s ebből adódó funkcionális) különbséget a rúd eltérő felerősítési módja jelenti. A kaparóháló 4—5 m hosszú rúdja a káva síkjára merőleges, a meriszák é viszont egy síkban van a kávával. A fogórész hasonlósága miatt ugyanaz a háló kisebb módosítással — a rúd kicserélésével — mindkét eszközként használható volt. A hernádbűdi halászok kaparóhálója. — melyet gyűjtésünkkor megtaláltunk, s valószínűleg esetenként használták is — feltűnően nagy méretű: a káva átmérője 250 cm. (6. kép). A méret nyilván annak következménye, amit fentebb mondottunk: itt a meriszák is 6. kép: Egy hernádbűdi orvhalász kaparóhálója (Szilágyi M. felvétele) 24