Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

közlőnk apjára hivatkozott, aki mestere volt enriek a fogási módnak, maga viszont hiába tanulta. Egy hernádkaki halász részletesen elmondta ugyan, hogy fiatal korában (századunk első évtizedében) rendszeresen halászott ezzel a módszerrel: még az embermagasságot meghaladó mélységű vízbe is lebukott, pedig nem tudott úszni, a társa tartotta a karjánál fogva; viszont hozzátette: Sáros megyéből volt itt egy erdőkerülő, az mutatta meg nekik, hogyan lehet a lyukakból a halat kiszedni. Azt már a maga hosszú gyakorlatából tudja, hogy a márnák egymás mellett fekszenek, szinte válogatni lehet közülük. Ha megzavarják őket, kiszaladnak a fészekből, de hamarosan mennek is vissza. A hernádbűdi halászok sokszor idézett „öreg Salakja", aki mindannyiukat tanította halászni, lábbal is ki tudta tapintani a halat, s csak azután nyúlt le, hogy a kopoltyújánál megfogja. Ez a módszer — még akkor is, ha esetenként csak idegenek gyakorlatára hivatkoznak — végig a Hernád mentén számon tartott fogási lehetőség. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy a hosszú víz alatt tartózkodás „sportteljesítmény" is, így az átlagostól eltérő képességeket kíván. Ezért a lehetőség soha sem jelenthetett általános gyakorlatot. Alkalmi halfogó eszközök A kézzel való halfogáshoz hasonlóan általánosan számon tartott fogási mód a kosarazás. Eszköze a minden háztartásban meglevő, a tárolásban, cipekedésben, mezőgazdasági munkákban sokféle funkciót teljesítő kétfülű vesszőkosár, mely átalakítás nélkül felhasználható halfogásra. Általánosítható tapasztalatok a parti bokrok alatt, az alámosott partszakaszokon megbúvó halak kassal történő fogásában vannak. A halászó ember a bokor tövéhez állítja a kosarat, oly módon, hogy megtámasztja a mellével, s oldalát a víz fenekére fekteti. Majd mindkét kezével kanyarít a vízben, hogy belezavarja a halakat a kasba. Amikor úgy érzi, hogy hal ütődött a kosár falához, gyors mozdulattal víz fölé emeli, s kiveszi. A hal képtfelen a hirtelen fordulásra — magyarázták az ilyen fogási módot ismerők — s ezért, ha a kosár falába beleütközik, rendszerint ki is emelhető. Még eredményesebb a kosarazás, ha nem egyedül, hanem 3—4 ember közösen keríti körül a bokrokat. A kosarazás sohasem azoknak a módszeré volt a Hernád mentén, akiket a partmenti községekben halászoknak ismernek, jóllehet esetenként ők is megpróbálkoznak vele. Főleg a gyerekek, cigányok, helyenként az asszonyok gyakorolják, s nem is rendszeresen, ha18