Szabadfalvi József: A megyaszói festett asztalosmunkák 1735-ből (Borsodi Kismonográfiák 9. Miskolc, 1980)

A MENNYEZETDESZKÁK KÖZÖTTI ROZETTÁK A miskolci Herman Ottó Múzeumban őrzött rozetták száma 39 egész és 4 félbetörött darab. Valószínűnek tűnik, hogy ezek közül igen sok elpusztulhatott még a leszedés során. A rozetták eredeti elhelyezése a következőképpen történt: Minden egyes helyre, ahol négy tábla találkozott, felszegeztek egy-egy virágocskát. Következésképpen a reánk maradt 43 db csupán 6X10 táblához (5X9 db) helyezhető lett volna. Ennél pedig a mennyezet festett kazettáinak a száma több lehetett. A kis virágok egyforma nagyok, mindegyik átlósan kb. cm, formája mindnek négy karéj os. Mindegyik közepén fúrt lyuk van, ez arról árulkodik, hogy eredetileg fa szegekkel lehettek felerősítve. A festett oldala mindegyiknek egyenes, a hátoldaluk a szélek felé vékonyítva fűrészeltek. A rozetták festése igen változatos (9—10. kép), alapszínük minden egyes esetben fehér. A jórészt stilizált virágok uralkodó színe a kék, igen sok pirosat is használtak, de gyakori a fekete szín alkalmazása is. A színeket a következőképpen párosítják: piros és fekete, piros és kék, fekete és kék. Néhány kopottabb rozettánál fellelhető egy zöldes árnyalat is, ez azonban lehet kifakult kék is. Templomok mennyezetein másutt is alkalmazták a kazetták közötti fűrészelt rozettákat. Említsük itt a következőket: Noszvaj, Mezőlak, Nádújlak, Golop, Mándok.

52 A miskolci Asztalos Imre festette át — mint már szó esett róla — a noszvaji templom deszkáit, s lehetséges, hogy a nádújfalui és a golopi elkészítése is a miskolci mesterekhez kötődik. 52 Tombor i. m. 1968. 50. 38