Szabadfalvi József: A megyaszói festett asztalosmunkák 1735-ből (Borsodi Kismonográfiák 9. Miskolc, 1980)

7. kép. Gránátalma 8. kép. A szegfű Van két apró jellegzetessége az Asztalos Imre és Asztalos István által festett tábláknak: 1. A térkitöltő növényi ornamentikában, ott, ahol csak egy kis díszítetlen tér maradt, ahol egy virág, vagy levél már nem fér el, de mégis kívánkozott valami, kis virágkacsokat helyeztek el. Látható ilyen a következő táblákon: 1., 2., 8., 10., 11., 15., 23., 25., 26., 28., 29., 30., 31., 32., 33., 34., 37., 39., 45., 46., 48., 50., 52., 53., 57., 58. A másik apró, esetleg csak az egyik mesterre jellemző elem az indák, levelek általában három egymással párhuzamos pálcikával való keresztülhúzása: 7., 8., 9., 16., 17., 18., 19., 21., 23., 25., 26., 27., 28., 29., 30., 32., 33., 34., 35., 37., 38., 39., 43., 44., 51., 53., 55., 57., 58. Majd ugyanannyi esetben előfordul ezeknek a növényi ornamenseken kívül, talán térkitöltő elhelyezése is pl. az 1., 2., 11., 12., 13., 18., 21., 25., 26., 28., 29., 30., 31. stb. táblákon. A megyaszói festett deszkák növényi díszítményei összességében, valamint annak egyes elemei is a későreneszánsz díszítményekre vezethetők vissza.

51 51 Balogh i. m. 1967. 155. stb.; Tombor i. m. 1967. 13—14. 23. 37