Szabadfalvi József: A megyaszói festett asztalosmunkák 1735-ből (Borsodi Kismonográfiák 9. Miskolc, 1980)

29., 30., 31., 32., 33., 34., 35., 37., 38., 39., 41., 42., 43., 44., 45., 46., 48., 49., 50., 51., 52., 54., 59., 60. Fellelhető az egyszerű háromszirmú tulipán, az ugyancsak háromszirmú, de karcsú, a heraldikai liliomra emlékeztető forma. Látható közöttük olyan is, ahol a szirmok az akantusz leveleit idézik, ezeket egyes szakkönyvekben akantuszvirágnak is nevezik. A nagyobb tulipánok egyszínű, tagolatlan, grafikusi rajzoltságot nélkülöző foltjaiban más színnel egyéb, jobbára rajzos virágornamentika is előfordul. Gyakoriak a virágornamensek között a rózsák és a rozetták, formavariációit az 5. képen közlöm. Négy vagy többlevelű látható a következő táblákon: 9., 11., 14., 15., 16., 17., 19., 20., 21., 23., 26., 27., 29., 30., 33., 34., 41., 44., 49., 52.(?), 53. Ezek közül a négyszirmúakat margarétának is tekinthetjük, a sokszirmúakat viszont akár napraforgónak is, bár kimondottan napraforgó a 43. táblán látható. Több táblán is előfordul egy jellegzetes háromkaréjos, leginkább piros színű virág: 8., 13., 15., 38., 41., 49., 59. Jellegzetes virágra emlékeztető ornamens a megyaszói festett deszkákon a „trombitavirág", nevezhetnénk talán liliomnak is (6. kép). Minden esetben színes, a levelektől jól elütő színű, s ugyancsak minden esetben a levelek, leginkább akantusz szétnyíló indáinak, leveleinek közében vannak elhelyezve: 2., 7., 8., 9., 12., 18., 29., 32., 33., 35., 36., 38., 40., 43., 45., 46., 47., 48., 52., 53., 54., 56., 57., 58. Jellegzetesen reneszánsz ornamens, a gránátalma viszonylag kevés megyaszói táblán látható: 16.(?), 27.(7), 29., 35.(7), 41., 48.(7), 54.(7) tábla — 7. kép. A szegfű mint díszítőelem csupán három mennyezetdeszkán fordul elő: 17., 30., 36. tábla — 8. kép. Szendrei János a megyaszói táblák ismertetésekor megemlíti a százszorszépet, az almafát és a szőlőtőkét is

50 az omamensek között. Az egyszerűbb és rafináltabb kompozíciójú táblák ugyancsak reneszánsz ihletésű növény indái között általában kétféle sima levélforma különböztethető meg a tipikus akantuszlevelek mellett. 50 Szendrei i. m. 1902. 66. 34