Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

előttük. Hozzá kell azonban tennem, hogy a fiatalság világából az ősi néphit kiveszőben van. Népművészetük szerény, szinte a ridegségig egyszerű. Díszítőművészetük nem mutat kimagasló értékeket sem textilben, sem faragásban. Inkább a fonóeszközök készítésében találtam ügyes kezű embert a partiak közt — a 80 éves Antal Istvánt —, de ő is inkább esztergával dolgozott. Játékviláguk eleven, ízléses volt a 30-as évekig. Innen kezdve elszürkült. Népi játékuk alig van. Polgári módon játszanak, kugliznak, fociznak. Eredeti nótás játékaik elszegényedtek, még a parton él egy-kettő. Zenei ízlésük polgáriasodott. Különösen a nemesek nótavilágában sok a városi, értéktelen elem. A legutóbbi évtizedekben megtanult városi giccsek mellett azonban rá-rágyújtanak még néhány jó bordalra, pásztor-betyárdallamokra, megszólaltatva népzenénk néhány értékes emlékét. A partiak zenei polgárosodása lassúbb ütemben történt. Pásztor-betyárdalt többet tudnak a nemeseknél, a katonadalokat is jobban őrzik, szerelmi népdalköltészetük is feljegyzésre méltó. Táncolni még elég jól tudnak. A csárdást még szépen járják mindkét rétegben, az erre a vidékre sokáig jellemző vasvári táncot a partiak jobban tudják. A városi táncokat nagyon kedvelik, de legkifejezőbb, leggazdagabb a nyelvük. ízes, erőteljes palóc nyelv. Eddigi kutatásaimból a következő tanulságokat szűrtem leA nemesek és partiak együttélése, egymáshoz való viszonyulása egy régi feudális világ maradványait mutatja. Emellett — a derékiak részéről gyorsabb, a partiak részéről lassúbb ütemű — polgáriasodó folyamatot figyeltem meg. Feltűnő az elkülönülés a településben (faluderék-part), a közéletben (falusi tisztségek, egyházi élet), a termelési viszonyokban, termelési eszközökben, valamint a megjelenésben, köznapi élet. családi élet szokásaiban. Miskolc, 1955. 59