Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

„Ha felmegyék a szuhai tetőüre, Onnan néizek Szuhafőü közepébe. Mégnéizem, hogy kinek van ott széip lánya, Kinek nyílik róuzsa jaz ablakába?" Ha bevetődik egy-két parti, megengedik, hogy egyet-kettőt forduljon, de aztán mennie kell. „No, gyere, táncolj egyet! — mondják neki, — elhúzzak a nóutadot, aztán mehecc is." A partiak téli mulatságának helye a fonóház. Egy-egy fonóházba állandóan járnak. A fiatalok ingyen kapják meg, nem kell fogadniuk, mint általában másutt szokás. Az életkorban egymáshoz való, egymáshoz fogható (egyarasu) lányok egy-egy csatában fognak össze, ősszel elkezdik és farsangig fonnak együtt. Miközben forgatják az arsót a kezükben, a legények távollétében kiházasító nótákkal tréfálgatják egymást: ,,Kóus Mari szobája ki van festve, Odajár az Antal Jóuska mindén este, Kipedri a bajuszát, Ügy csóukolja Marikat A séteétbe." Ha elunják a fonást, táncra perdülnek. „Lement a nap, nincs man meleg, Forog a szerelémkerek, Kis Gal Erzsi benne forog, Demeter Imre rámosolyog." Az emlegetett legények még késnek. Talán még esti munkáikat végzik, vagy talán még csak most készülődnek. A várakozásba egy kis bánat is vegyül. ,,Eén is voltam valamikor valami, valami. Eén is tudtam a legeénnyel beszélni. De man vagyok hervadt róuzsa levele, levele, Elhervaszt égy barna legény szerelme." Nem sokáig hervadoznak már. A fiúk hűségesen bejönnek. Merre is mennének máshová? Jönnek már befelé, lesegetik az orsót, melyik kislány ejti le és kinek. Ha van olyan lány, aki nem váltja ki a leejtett orsót csókkal, a fiú hamarosan megtréfálja. Kiviszi az orsót a ház elé és lemotollája: bármennyit font rá a kislány, lesodorja róla a fonalat, rácsavarja a kapura, kerítésre. Az idő most már nemcsak fonással, hanem közös játékkal is telik. Legkedveltebb társasjátékuk a ,,Fordulj, kis szék". Egy lány