Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

derekasiak válasza. Viszont ha partiak társalognak, a nemes nem szólítja meg Őket. Ilyenkor a partiak mind köszönnek. — A fenti párbeszéd osztályokon belül is megy. Az egyénenkénti megszólongatást mindkét réteg a maga körén belül végzi. ,,— Hazafeléé? — Hazafeléé." Vagy a ház előtt: ,,— Kivel? — Kivel." Ha a parti valami ügyben felkeresi a nemest, megáll az udvarban. Betessékeli, helyesebben: behívja a deréki, de csak az előszobába vagy a konyhába, beljebb már nem invitálják. Az előházba vagy az utóházba tessékelés egyenrangúnak jár. Az elkülönülés jelei már a gyermekkorban kiütköznek. Az iskola padjai közt a szülői hiúság megkülönböztetést igyekszik tétetni a tanítóval. Előre és a pad szélére akarják ültetni gyermekeiket, a partiaknak csak hadd jusson a hátsó pad és a pad közepe. A tanító azonban a méltányosság álláspontjára helyezkedik, s vagy a jó tanulás vagy egészségi állapot alapján helyezi el a gyermeket. A gyermekek — derekasiak és partiak — kölcsönösen tegezik egymást és együtt játszanak. Játékaikban azonban már mutatkozik a különbség. A fiúk kedvelt sportjátékában, a tukázásba.n, a vezető játékosok deréki gyermekek. A tukázás a század derekán még erősen divatban van. E játék eszközei: a tuka (fagolyó) ós a /cémpo-botok (hajító botok). Két főjátékos, a két király, adj!—végy!-ezésekkel kiválasztja társait. Ez a kiválasztás úgy megy, hogy felváltva hol az egyik király mondja: adj! mire a másik válaszolja: végy! Erre az egyik király magához választ egy fiút. Utána már a másik király kér játékost, s a fenti kis párbeszéd fordítva folyik le és a másik király választja magához a maga játékosát. így megy ez felváltva, míg a két csapat tagjai be nem telnek. Ezután kőfeldobással eldöntik, melyik csapat lesz az ütő, melyik a kapó csapat. Az ütők kapják meg a kámpákat. Felállnak a kapókkal szemben. Maguk elé teszik a tukát és botjukat hozzáhajintva, egymás után elütni igyekeznek. Ha a tuka kirepült, kiszaladnak a kámpákért, hogy azokat beváltsák, vagyis mindenki a magáét visszahozza. A kapók ezalatt elcsípik a fagolyót és valamelyikük a játéktér közepén levő lyukba gurítja. Ha a tuka hamarabb a lyukba gurult, mintsem a botok beváltása megtörtént, a két csapat helyet és szerepet cserél. Ha a célzások rendre nem sikerülnek, az utolsó célzó, a szabadító még üt. Ez a legügyesebb ütő. Rendszerint eltalálja a tukát, mire az ütők szaladhatnak a botokért, Ha az utolsó ütés sem sikerül, a két csapat ekkor is helyet és szerepet cserél. E játékban a két király és a szabadító derekasi fiú, még akkor is, ha náluk ügyesebb parti fiúk vannak. Fiúk, lányok közös játékában, az „Utolsó pár előre fuss" játékban azon iparkodnak a gyerekek, hogy nemes nemes mellé kerüljön, helyesebben: azon vannak a nemes fiúk, lányok, hogy egymás mellé kerüljenek. Páronként, kettős sorokban felállnak egymás megett, előttük van egy játékos, a kitapsoló. Háttal áll feléjük és tapsol. Erre a leghátul levő pár — a kettős sortól jobbra és balra 41